Van úgy, hogy az ember a saját véleményét is unja, van úgy, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint most a második Perényi-Schiff-koncerten, ahol Bach D-dúr szonátája érthetetlenül hangzott el, szárazon és kifejezéstelenül, kisebb hibákkal és úgy, hogy a két zenész időnként nem volt teljesen együtt - valószínűleg inkább Perényi Miklós hibájából, ő sietett.
Menekülés a borzalomba
És ez volt a hét legfontosabb és legjobban várt zenei eseménye. Ha beteg a szakács és üres a kamra, valahol akkor is akad egy konzerv. Elég régi, negyvenéves, de most új a formája, DVD-n a két testvérré lett opera, a Parasztbecsület és a Bajazzók.
A Scala előadásait rögzítették filmen, Herbert von Karajan vezényletével és művészeti felügyeletével, ami természetesen a karmester fokozott jelenlétével jár, mert Karajan nem tud elképzelni szebb és kifejezőbb képsort a nyitány alatt, mint valóban nagyszerű arcát és érzékenyen lehunyt szemhéját.
Ezen túl a Parasztbecsület egyszerűen szörnyűséges. A zenekar pompázatos, de a tempók halottak; az énekesek csodálatos hangúak, de nem tudnak mit kezdeni az arcukba tolakodó kamerával. Fiorenza Cossotto rosszul mímeli az éneklést, és művészi kifejező eszköztárának optikai oldala meglehetősen szegényes, mindössze arra képes, hogy összehúzott szemmel nézegessen, és azt már a nézőnek kell eldöntenie, hogy Santuzza gonoszul méreget vagy megalázottként mered a semmibe.
A két főférfi nagy hanggal és nagy pajesszal, magas sarkú cipőben billeg, de nem is ettől lehetetlen a film, hanem mert a színházi jelenetek közé egy szicíliai tájfilmet vágtak be, nyilván a hangulatkeltés érdekében. Ebben a környezetben a bodorított hajú vagy műszempillás álparasztok egészen olyanok, mint annak idején a Rózsa Sándor-sorozat betyárjai. Egy operafilmet csukott szemmel élvezni túl elvont szórakozás számomra, de a Parasztbecsületet a Bajazzók követi, ami első ránézésre csak abban különbözik, hogy nem vágtak a jelenetek közé semmilyen természetfilmet.
Ugyanúgy tátognak az énekesek, bár jól tátognak. Peter Glossop azért ha Tito Gobbi nincs, Glossop is jó alapon került a filmbe, Raina Kabaivanska azonban fiatal, mégis hervadó, zűrös külsejű, szerencsétlen és szánnivaló. Jon Vickesből nemcsak a hang árad, nemcsak a fazonja tökéletes, a kora és a keménysége, de ahogy belenéz a kamerába, semmit nem tesz, csak néz, és hagyja, hogy áradjon belőle a szomorúság, és erről szól az opera, ennyi fájdalomba bele kell halni, nemcsak neki, de még két másiknak is. Siker: életünket operakonzervvel pótoltuk, nehéz volt, de megoldották nekünk.
(Parasztbecsület és Bajazzók - Deutsche Grammophon 2008)
