Metróépítők a művészetért
Az oktatási és kulturális tárca nem talált föl merőben új dolgot, amikor a miniszterelnöknek javasolta 48 pontos programjába fölvenni az "egyszázalékos törvényt". Itthon is vannak előzményei, amelyek a hatvanas évek elejéig nyúlnak vissza, amikor a közintézmények építésénél fogalmaztak meg hasonló célokat. Meganynyi iskola, óvoda, üzem és hivatal lett ezáltal gazdagabb egy-egy köztéri szoborral vagy homlokzati plasztikával. És mintegy mellékesen ez adott olykor lehetőséget olyan "tűrt" kategóriába sorolt - például az avantgárdhoz vonzódó - művészeknek a munkára, akik nem vettek részt az akkori politikaiemlékmű-gyártásban.
A művészet manapság is élvezi az "egy százalékot": a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztéséről szóló Magyar Universitas Program keretében a magán- és közpénzek felhasználásával készülő épületek esetében előírás a kortárs képzőművészeti alkotások megrendelése. A mostani törvényalkotás az állami, az önkormányzati és a PPP-konstrukcióban készülő beruházásokat érinti, akár olyanokat is, mint az autópálya- vagy a metróépítés. Uniós támogatásoknál azonban nem alkalmazható, mert azokat kizárólag a meghatározott célokra lehet elszámolni.
- A közmegrendelés Európa több országában régi gyakorlat - mondja érdeklődésünkre az OKM törvény-előkészítő munkájában részt vevő Boros Gé-
za főosztályvezető-helyettes. Hozzátéve, van, ahol külön alapba gyűjtik ezt a pénzt, mint például Dániában, és van, ahol a beruházás részeként használják föl, mint Franciaországban.
A tervek szerint állami és önkormányzati beruházásoknál az összeg egy százalékát el kell különíteni, és ennek alapján a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az építésszel és a beruházóval közösen határozza meg, milyen alkalmazott műtárgyat kívánna az adott hely. A metró esetében az állomások jöhetnek szóba
("hogy ne csak reklámok uralják e tipikusan nagyvárosi teret" - fűzi hozzá Boros), autópályánál nemcsak a pihenők, hanem az érintett települések terei is számításba jöhetnek. - Utóbbi esetben kulturális vidékfejlesztésről is beszélhetünk - mondja a szakember. Az elkészült program alapján nyílt pályázatot írnak ki, amelyet a lektorátus által fölkért bizottság bírál el. Művészeti szakértők mellett e testület tagja lesz az építész és a felhasználó intézmény képviselője is.
- Nagyberuházásoknál az egy százalék több tíz- vagy akár százmilliós összeg is lehet, ez azonban a "vonalas építkezéseknél" eloszlik az egyes helyszínek között, semmiképpen sem irreális nagyságú - állítja a főosztályvezető-helyettes. Hangsúlyozza, az új forrás egyaránt lehetőségekhez juttathat olyan, megrendelő hiányában jelenleg háttérbe szorult klasszikus műfajokat, mint például a falikárpit, a falfestészet, vagy a kísérletező törekvéseket - amilyen például a kibernetikus művészet -, akárcsak a rendhagyó anyagokkal dolgozó, nem figurális művek alkotóit.
A "menetrend" szerint áprilisban kerül a kormány elé a törvényjavaslat, és talán már az első fél évben, de legkésőbb a másodikban fogadná el az Országgyűlés. A 2009 januárjában hatályba lépő jogszabályt csak az azt követő beruházásokra lehetne alkalmazni. A folyamatban levő metró- vagy autópálya-építésekre már nem.
