A kormány rossz helyzetben zárta az évet és indult neki 2008-nak. A teljesítményét szimbolikusan jelző nagy ügyekben, mint a kormányzati negyed vagy a 4-es metró, egyértelműen kudarcot vallott. A kormányzati negyed építése "szünetel", a metróépítés körül pedig kétnaponta jelentkeznek újabb és újabb botrányok. Ezek az ügyek aláássák a kormány cselekvőképességébe, feladatmegoldó képességébe vetett hitet.

Ha ez nem lett volna elég, a kormányoldal saját maga is rontotta a helyzetét. 2008. január 2-án a Népszabadságban megjelent értesülés (Bizonyítványosztás a kabinetben) szerint a kormányfő hamarosan megkezdte volna miniszterértékelő körútját, és Bajnai Gordon és Hiller István kapott volna megrovást. Alig egy héttel később Danita Hübner, az Európai Unió illetékes biztosa Brüsszelből küldött dicséretet a kormánynak, mondván, hogy az uniós támogatások felhasználásában az újonnan csatlakozott országok közül Magyarország az első helyen áll. Az előzmények miatt azonban ezt a kormány nem tudta már kellő mértékben kommunikálni, hiszen az ellenzék által korrupciós vádakkal folyamatosan defenzívába kényszerült Bajnait kellőképpen hiteltelenítette a január eleji kiszivárogtatás.

Hasonló történt Hiller István esetében is: miközben a kiszivárogtatás szerint az oktatási miniszter rosszul végzi a dolgát, a nemrégiben napvilágra került közvélemény-kutatások szerint ellenben éppen a tandíj ügyében áll a legjobban a kormány a népszavazást illetően, hiszen ez az a téma, ahol a legmagasabb az elfogadók aránya - igaz, ez is csak relatív előny, hiszen itt is az eltörlést támogatók vannak többségben. Vagyis valaki(k) - és itt kezdődhetnének a különböző összeesküvés-elméletek - bakot lőttek az utólag egyébként álhírnek minősíthető kiszivárogtatással.

A kiszivárogtatás mögött az MSZP-n belüli belharcok állhatnak. A Szocialista Platform létrehozásával egységbe tömörültek - és egyben láthatóvá váltak - a Gyurcsány-ellenes erők a szocialista párton belül. Bajnai és Hiller "megtámadásával" feltehetően az volt a szándék, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból, és a két politikust nyílt színvallásra kényszerítsék: velünk vagy ellenünk? A kiszivárogtatást így mind a Gyurcsány-pártiak, mind a Gyurcsány-ellenesek elkövethették.

Ilyen előzmények után vágott bele az MSZP a népszavazási kampányba. A stratégia körvonalai már látszódnak: Gyurcsány Ferencet hátrébb vonják, népszerűtlensége miatt nem ő lesz a vezéralakja a kampánynak. A szocialisták a "józan ész nevében", a racionális meggyőzésre építenek, és igyekeznek elkerülni, hogy a választók a kormányról, a kormányfőről szóló voksnak tekintsék a referendumot. A cél egyértelműen a kedélyek hűtése, a részvétel alacsonyan tartása. Ám a pártból sugárzik az "úgyis vesztünk" hangulat. A deklarált stratégiai cél a minél kisebb vereség, ami szokatlan kampányüzenet, ellenben bármilyen későbbi eredmény párton belüli kommunikálására alkalmas megoldás.

Kommunikációs szempontból szerencsétlenül időzítették Gál J. Zoltán távozásának bejelentését (január 21.). Az MSZP-kampány éppen beindult, ám az újabb személyi váltás, ráadásul a kormánypolitikát emblematikus figuraként képviselő kabinetfőnök távozása elterelte a figyelmet, és ismételten a kormányzat belső működését tolta előtérbe. Függetlenül a személyektől, az ilyen hirtelen váltások óhatatlanul azt sugallják a választóknak, hogy valami nincs rendben a miniszterelnök stábjában. A leendő kabinetfőnök, Ficsor Ádám, akinek a nevéhez az uniós agrártámogatások menedzselése fűződik, még aránylag ismeretlen a közvélemény előtt. Amit azonban biztosra vehetünk: az ellenzék és az ellenzéki sajtó - ahogy azt minden új ember esetén eddig tette - hiteltelenítő kampányt indít majd ellene.

Az SZDSZ aktív "nem" kampányba kezdett, ami megfelelő szereposztásnak tűnik a két kormányzópárt között, és egyben csökkenti a koalíción belüli feszültségek lehetőségét is. Az SZDSZ eddigi stratégiája, az MSZP bírálatán keresztül történő önálló identitásépítése kudarcot vallott, és egy kampányban a két párt közötti vita szinte biztosan tovább rontja az amúgy is minimális esélyeket. Az azonban szinte már nevetséges marketinghiba, hogy a párt óriásplakátjain ez olvasható: Nem SZDSZ.

A Fidesz egyértelműen emocionális kampánnyal indított, és egyelőre itt sem a pártvezető a főszereplő - ám várható, hogy Orbán Viktor egy ponton be fog szállni a korteskedésbe. A Fidesz igyekszik a referendum politikai jelentőségét emelni azzal, hogy nem is elsősorban a három kérdésről beszél, hanem annak politikai következményeiről: Gyurcsány esetleges bukásáról, az MSZP összeomlásáról és a kormányváltásról. Vagyis a kormányfővel szembeni elégedetlenségre és a szociális demagógiára épít. Ennek megfelelően Tarlós István, a kampány vezetője harcos antikapitalista, piacellenes, 2006-os Gyurcsány-idézetekkel tűzdelt, alapvetően baloldali üzenetekkel indított. A Fidesz azonban ismét a kettősbeszéd taktikáját alkalmazza. A 2006-os orbáni politikával szakító Erős Magyarország program már tavaly év végén is ezt jelezte (nem véletlen, hogy a programtól maga Orbán Viktor is távolságot tartott). Feltehetően a nyugati testvérpártok felé történő "arcvédés" okán a Tarlós-féle antikapitalista kampánnyal párhuzamosan zajlik a Fidesz "kapitalista" kampánya is, ezért állították fel az egyébként éppen a biztosítási piacra lépő, kapitalista Járai Zsigmond vezetésével a kapitalista célokat szolgáló Befektetői Tanácsot.

Hasonló kettősbeszéd jellemzi az egészségügyi kommunikációt is. A venezuelai mainstreampolitika mélységeit alulmúló Pesti Imre mellett a magántőke egészségügybe történő bevonásáról beszélő Mikola István áll. Ám a Fidesz még ezen a téren is sebezhető. A belharcaikkal elfoglalt szocialisták és liberálisok nem tudták leütni az országos szinten is nagyon magas labdát, amikor az egri "kórházprivatizáció" ellen tüntetést szervező Heves megyei Fidesz-elnökről kiderült, hogy saját cégével, saját neve alatt, pár kilométerrel arrébb éppen "privatizálja" a Fidesz vezette Heves város egészségügyi szolgáltatóját.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Fidesz a szociális érzékenységre és érzelmekre építő kampányában várhatóan erőteljes baloldali demagógiát alkalmaz majd, ám hogy az üzleti elit (kivéve persze az egészségpénztárak), illetve a nyugati konzervatív pártok ne húzzák össze a szemöldöküket, ezt kiegészíti majd egy konzervatív, piacbarát kommunikáció - nyilván gyengébb hangsúllyal és más csatornákat használva.

A pártok közül eddig az MDF az egyetlen, amelynél nem látható világosan a stratégia. Miközben a párt korábban ellenezte a népszavazást, Herényi Károly frakcióvezető január 18-án bejelentette, hogy az MDF támogatja a Fidesz újabb, az egészségbiztosítási törvényről szóló, parlamenten keresztül kiírandó népszavazási kezdeményezését. Ez az ellentmondás egyelőre azt jelzi: a párton belül még nincs döntés a követendő konzekvens stratégiáról.

A közvélemény-kutatások első pillantásra megnyugtatónak tűnnek a Fidesz számára: meglesz a kellő számú igen szavazat, Orbán Viktor újabb sikert zsebelhet be, és megerősítheti pozícióját 2010-ig. Ám ha a Fidesz politikusai hátradőlve várják a győzelmet, még meglepődhetnek. A kutatásokat mélyebben elemezve ugyanis láthatóvá válik, hogy a Fidesz sikerének gátja az lehet, hogy a választók kétharmada tét nélkülinek érzi a népszavazást. Vagyis azok közül is sokan így gondolkodnak, akik most még "biztos igen" szavazók. Ám hátravan még a kampány, és a Fidesz mozgósítani, a kormányoldal viszont altatni akarja a választókat.

a Political Capital igazgatója