Bármennyire csábító lenne a szavazás előtt ismét felmelegíteni a másfél éves vita elemeit, ennek már nincs sok értelme.

Talán mégis érdemes odafigyelni a Hillary Clinton ígéretére: megválasztása esetén kiűzi a magánbiztosítókat az egészségügyből. Mi nem vagyunk ennyire szigorúak. Persze lehet, hogy a szolgáltatói oldalon ő sem. Az elmúlt hónapokban egészségügyi magánintézményekben járva a legjobb tapasztalatokat szereztem.

Orvosnak, írónak egyaránt zseniális, barátom, Bitó László egyértelműen leteszi a voksot a több-biztosítós modell - valójában persze a kormány - mellett (Vissza a feladónak, január 8.). Ez nem baj, legfeljebb meglepő, mert korábban nem kívánt állást foglalni ebben a vitában. Viszont elmondta, hogy amerikai biztosítója nehezen engedélyezte a CT-vizsgálatot, így majdnem végzetessé vált tüdőembóliája.

Reflexiót két állítása igényel. Az egyik, hogy a "több-biztosítós" rendszert elutasítók nem álltak elő saját alternatívával. Hihetetlen! Az első Gyurcsány-kormány idején maga a miniszterelnök fejtette ki az orvoselit jelentős része előtt koncepcióját, melynek fő összetevői voltak: az OEP valódi biztosítóként, "egy biztosítóként" való működtetése, a potyautasok kiszűrése, szakmai és civil kontroll, önigazgatási elemek. Az üzleti biztosítóknak a kiegészítő biztosítások piacán és a szolgáltatói oldalon lett volna helyük. A szakma egyöntetű tetszéssel fogadta az előterjesztést.

A 2006-os választások után nem került be a koalíciós programba a több biztosító, de az SZDSZ egyértelművé tette, hogy mielőbb szeretné megvalósítani. A másfél éves vitában a szakértők többsége az egybiztosítós modellt támogatta. Nehezen hihető, hogy ez elkerülte volna Bitó figyelmét. Persze saját magas színvonalán menteni próbálta a nehezen menthetőt, demokrata lévén pedig többséget keres lojalitásának.

Így jut el oda, más lenne a leányzó fekvése, ha az SZDSZ és Fidesz együtt vállalná az ötletgazdaságot. De a Fidesz kormányra kerülve elállt programja ezen elemétől (az MSZP meg soha nem értett ezzel egyet). Medgyessy Péter még pénzügyminiszterként (államtitkára Mihályi Péter) írt miniszterelnökének, Horn Gyulának egy levelet, melyben felvetette a "több-biztosítós" modellt, feltehetőleg a koalíciós partner kezdeményezésére. Ekkor már támadások érték a tb-önkormányzatokat, módosították is a törvényt, de érdemi vitára nem került sor. 1998-ban a Fidesz-Kisgazda-kormány megszüntette a tb-önkormányzatokat. Az akkori egészségügyi miniszterek - Gógl Árpád, Mikola István - ellenezték az üzleti biztosítók bevonását az alapbiztosításba.

Történelmileg van tehát igazsága Bitó Lászlónak, de 2008-ban ez már érdektelen. Ahányszor érdemben megvitatta a koalíció nagyobb pártja - 1998-ban a Fidesz, 2006-ban az MSZP -az egészségbiztosítás átalakítását, elállt a több-biztosítós rendszertől.

El kell fogadni a parlamenti demokrácia többségi döntéseit, ez alkotmányos rendünk sarokpontja. A köztársasági elnök is, nyilvánvalóan erőteljesebb ellenvéleménye ellenére, szigorúan ügyelt rá, hogy megmaradjon az alkotmányos keretek között. Egyedül az SZDSZ változtathatott volna a helyzeten, elfogadva a vele szemben kialakult többségi véleményt. De inkább a koalíciós kényszerre alapoztak. Nyilván bíznak a sikerben, ami végül is mindnyájunk érdeke lenne. Jellemző, hogy még a terminológia sem egységes. Az MSZP tiltakozik a "több biztosító" ellen, több pénztárt emleget. Az SZDSZ a több-biztosítós elemet hangsúlyozza, távlatilag vélem, ez jár közelebb az igazsághoz. Informatív Kökény Mihálynak (MSZP) a Medical Tribune-ban megjelent interjúja: "Ha a szocialista párt egyedül kormányozna, nyilván nem ez a javaslat került volna a parlament elé. (...) Kötöttünk egy kompromisszumot, ami arról szól, hogy a magántőke korlátozott és szabályozott körülmények között szerepet vállalhat az egészségügy finanszírozásában is. A többi kompromisszumot az SZDSZ kötötte."

Sapienti sat.

A szerző orvos