Kerepes
Minden tanulónak joga megkapnia az iskola által nyújtott legjobb minőségű szolgáltatást, minden szülőnek joga, hogy a legjobb minőségű szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosítsa gyerekének, és minden szülőnek joga az is, hogy ha ezt nem látja biztosítottnak, megpróbálja egy másik iskolába vinni gyerekét.
Ha egy szülő úgy dönt, hogy a gyereke nem kapja meg a legjobb minőségű szolgáltatást, ha úgy látja, hogy gyerekének néhány társa tönkreteszi azt a légkört, amely a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges, ha úgy érzi, félelem van az iskolai közösségben, mert cigány gyerekek vagy csak "simán rosszak" tönkreteszik a közeget, mert a) verekednek, b) tapizzák a lányokat, c) terrorizálják az osztályt, d) tetvesek, e) rossz mintát mutatnak, és ekkor elviszi a gyerekét egy másik iskolába, attól nem rasszista.
Ha csak azért viszi el, mert a gyerekének iskolájába járnak cigányok, akkor igen. Ha egy-egy nagyobb településen vagy budapesti kerületben élők erős többsége gondolkodik így, akkor eleve nem az ilyen iskolákba íratják gyerekeiket vagy elviszik őket onnan, és így valódi cigányiskolák alakulnak ki, elvétve néhány nem cigány származású gyerekkel. A gondolkodáshoz gettósodik az iskola. Magyarország ugyanakkor tele van olyan településekkel, amelyek iskolájából nincs hová vinni a gyereket, mert a) a szülő ezt nem teheti meg, b) a szomszéd és az azon túli település iskolája is ugyanolyan.
E ponton minden körbeér. A helyzetnek, úgy tűnik, nincs is megoldása, ha azt vesszük alapul, hogy a szülők nagy többsége eleve természetesnek veszi, hogy az a gyerek veri, tapizza, terrorizálja, húzza le az ő gyerekét, aki cigány származású. Mintha a fehér gyerek nem lehetne ilyen. Az én hetedik kerületi általános iskolámba annak idején sok-sok fehér gyerek járt és sok cigány. Az utóbbiakkal épp annyi gond volt, mint a nem cigány származásúakkal.
Kerepesen néhány cigány gyereket tavaly szeptemberben arra szólítottak föl, hogy hetente csak két napot járjanak iskolába, mert tapiznak, verekednek, terrorizálnak, és amúgy is állandóan lógtak. Ennek ellenére és ezzel együtt a Magyar Gárdával szimpatizáló szülők tüntetést is szerveztek az iskola védelmében. Kérdés, hogy az intézmény igazgatója megtehette-e ezt a szülők és az intézményfenntartó önkormányzat tevőleges vagy hallgatólagos egyetértése nélkül? A válasz: nem. Kellettek a szülők, és kellett Franka Tibor polgármester, kellett az a közeg, ahol büszkének lehet lenni arra, hogy egy közösség (a kerepesiek), áthágva minden létező szabályt, emberiességet és normát, saját kezébe veszi a nyilván nehéz helyzet rendezését. Nem fordulnak ombudsmanhoz (megtehetnék), nem fordulnak a szaktárcához (megtehetnék), nem mennek saját parlamenti képviselőjükhöz (megtehetnék), hogy tegyenek valamit a helyzet rendezése érdekében, nem. Hogy ők egyáltalán mit tehetnének? Kezelhetnék a helyzetet, fölhívhatnák a problémára az ehhez értők figyelmét, forrásokat kereshetnének a helyzet rendezése érdekében, kimehetnének a cigánytelepre, megnézni, hogy mi az alapvető baj, mit kell orvosolni. Ez ugyanis az ő feladatuk, nem a "civileké". Vannak helyzetek, amikor a "civilség" kifejezetten káros. Mint Kerepesen, például.
De nem: ezekkel a gyerekekkel baj van, nincs helyük ebben az iskolában. Eldöntik. Eldönti az igazgató, akinek azért volna néhány más lehetősége: gondolkodni például azon, hogy nem kéne-e más utat járni. Nincsenek-e olyan programok, fölkészült pedagógusok, tanrendek, akik és amelyek segítségével lehet bánni ezekkel a gyerekekkel, gondolkodni azon, hogyan lehet őket bevonni az iskola kultúrájába? (Kultúrája Kerepesen nincs. Szellemisége van.) Gondolkodni, hol lehet ilyen irányú programokhoz pénzt szerezni. Hogy kivel kell ennek érdekében tárgyalni. Ha az igazgató ezt nem teszi meg, meg kellett volna tennie a polgármesternek, a testületnek. Persze, mi van, ha addig, amíg ezen gondolkodnak, szép lassan minden szülő elviszi a gyerekét máshová, ők pedig ott maradnak egy gettósodott iskolával? Ez valóban komoly kérdés, és kutya nehéz tisztességesen válaszolni rá: talán bízhatunk abban, hogy nem viszi el minden szülő a gyerekét, és nem gettósodik el az iskola, de talán még jobb azt feltételezni, hogy nem kell ennyi ideig gondolkodni: vannak létező megoldások, vannak létező programok, vannak szakemberek.
Ne áltassa magát senki: ami Kerepesen történt, illetve történik, színtiszta rasszizmus. És nem azért, mert a szülők nem akarják, hogy a gyerekük együtt járjon azokkal, akik verekednek, tapiznak, lopnak, hanem azért, mert a legsunyibb módon, három napra zárják ki őket az intézményből: ha valaki, kedden, csütörtökön és pénteken cigány, akkor hétfőn és szerdán, amikor iskolába megy, már nem az? Az iskola negyedik évfolyamán van egy tiszta cigány osztály, följebb nyilvánvalóan csak azért nem tudják megtenni, mert nincs annyi cigány gyerek.
És afelől se legyen kétsége senkinek, hogy csak azért tudjuk, mi történt Kerepesen, mert néhány jogvédő odament, mert tüntetést szerveztek, és mert a polgármestert Franka Tibornak hívják. Ha e három feltétel közül valamelyik hiányozna - nem tudnánk semmit. Magyarul: a legtöbb ilyen és ehhez hasonló ügyről nincs fogalmunk.
A helyiek ügye? Igen, az övék. Az állam ügye? Igen, hiszen a nyomor és a kitaszítottság újraszüli önmagát, és védekező-támadó mechanizmusokat ölt. A cigányság ügye? Igen, az övék. Nagyon is az - nélkülük nincs megoldás. De ahhoz, hogy őket is be lehessen vonni ebbe a folyamatba, idő kell, és addig is a helyiek és az állam elszántsága. Kellenek a programok, a programokra tengernyi pénz. Kellenek a jó pedagógusok, kiemelt fizetéssel. Óvodaprogramot kell indítani, hasonló feltételekkel. Ez a valódi politika.
De vannak biztató jelek: nemrégiben közöltünk egy fényképet, egy speciális módszerekkel oktató józsefvárosi iskolából. Itt számítógépek segítségével nevelik a gyerekeket. Nagyon nem egyszerű: az új módszert a gyerekekkel együtt, folyamatosan tanulják a tanárok is. De ez, úgy tűnik, nem csorbítja a tekintélyüket, épp ellenkezőleg. A képen cigány, nem cigány együtt vannak. Amióta új módszertan alapján csinálják, valamennyien sokkal jobban tanulnak.
Igen, a Józsefvárosban ezt meg lehetett csinálni. Egy nagyvárosban. Talán Kerepesen is sikerülne. Ha nem, akkor már csak az emberségben lehet bízni.