Nem kerített túl nagy feneket a Csajkovszkij-maraton köré sem a Művészetek Palotája, sem a társszervező Budapesti Fesztiválzenekar, mégis elfogyott az összes jegy már hetekkel ezelőtt. Nem minden néző vállalja persze mind a tizenegy koncertet, de legalább kétszázan üvöltik Fischer Iván este tíz- órai kérdésére: nem unjuk Csajkovszkijt!

Ritka vendégek és törzsnézők keverednek a MüPában. A szokásosnál jóval olcsóbb a belépő: egy koncertre ötszáz. Aki hármat fizet, négyet kap, és a maratonozók tizenegy belépőt vehetnek 4500 forintért. (Ez majdnem annyi, mint a legolcsóbb jegy a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar mai hangversenyére.)

A Pannon Filharmonikusokkal kezdődik a nap. Még alig emeli fel karmesteri pálcáját Hamar Zsolt, a Patetikus szimfóniába mobil csörög bele. És ez a nap során "csak" háromszor ismétlődik meg.

Félidőben érzem igazán, hogy maratonon ülök. Csodás zene, de rohanunk a-ból b-be, majd vissza a-ba. (Az a a hangversenyterem, a b a fesztiválszínház.) A koncertek között alig van - mondjuk úgy - levegővételnyi idő, egy szendvicset kábé két szünet alatt lehet megvenni/megenni. Zongora- és hegedű-zongora darabok, Rómeó és Júlia-nyitányfantázia, D-dúr vonósnégyes, Melankolikus szerenád, D-dúr hegedűverseny, szimfóniák és zongoratrió, vonósszerenád, dalok és duettek váltogatják egymást. Míg Irina Ivanyickaja és Galina Danyilova játszik a kisteremben, a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarnak készítik a terepet a Bartókban. Mikor ők zenélnek, mikrofonokat és székeket cipelnek a Bartók Vonósnégyesnek. Amikor épp Bánfalvi Béla a hegedű vonójával vezényli a Budapesti Vonósokat, Cserna Ildikó és Anatolij Fokanov énekes skálázik a fellépés előtt. Ugyanúgy beletapsolnak a nézők a tételekbe, mikor a MÁV Szimfonikus Zenekar ül színpadra, mint mikor az Óbudai Danubia Zenekar vagy a Fesztiválzenekar muzsikál. Egyedül Bubnó Tamás kéri az Aranyszájú Szent János liturgiájának ősbemutatója előtt, tartogassák a tapsot a tizenöt tétel végére, már amennyiben tetszett a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Bizánci Férfikar előadása.

Kora délutántól úgy érzem, mintha egy tüdőszanatóriumban ülnék. A tételek közti szünetet köhögőkórus színezi, a kiugró tehetségek a zene közben is csillogtatják talentumukat. "Ő, ő meg ő, menjen ki! Aki beteg, maradjon otthon!" - arroganciám csak a gondolat szintjéig jut el, nem először a MűPában. És a pozitív gondolkodás jegyében erősen koncentrálok az előtérre, ahol lottóurnaféle edényekbe öntött Negró-kupacok várnak gazdára.

Ha lenne idő, átvándorolhatnék a palota előadótermébe is. Három operát vetítenek - ingyen: Az Anyegint a londoni Covent Garden Operaház Zenekara játssza, Solti György vezényletével, a nálunk kevéssé ismert Mazeppát és A pikk dámát pedig a Szentpétervári Kirov Színházban vették fel. Hogy egészen multikulturális legyen a fesztivál, kiállításról is gyűjthetnék további adalékokat Csajkovszkijról. Tudják, ha lenne rá idő. A kulináris örömért a Bohém étteremig kell menni, ahol a salátákat és kaviárt, szoljanka levest meg kaukázusi saslikot, pirogot, valamint örmény rakott palacsintát szolgálnak fel. És természetesen orosz pezsgőt, Ararát konyakot, valamint erős orosz, grúz teákat.

Az orosz fogások ugyan kimaradtak, de nem bánom, hiszen hallhattam például olyan hegedűművészeket, mint Alekszander Markov, Szenthelyi Miklós, a gordonkavirtuóz Fenyő László, valamint a Budapesti Fesztiválzenekart. Fischer Ivánék jövőre újabb maratonba vágnának, és úgy hírlik, talán Dvorák művein "szaladnának" végig.

Lendületben Alekszander Markov