Vágjunk bele!

A kormánypártok adóreformon törik a fejüket. Persze nem valami átfogón, mert kiszámíthatatlan hozadéka miatt - rossz esetben - mindenki vesztesnek érezné magát, pont a választások előtti évben. A növekedési ütem drámai csökkenése és a tőkekivonás meggyorsulása miatt azonban nyilvánvalóan vállalkozás- és befektetőpárti intézkedések szükségesek, azért is, mert a nemzeti banktól monetáris segítségre nem számíthatnak.

A reformhoz a Versenyképességi Kerekasztaltól sem kapott érdemleges segítséget a kormányzat, az egymásnak részben ellentmondó, eklektikus javaslatokból nem sokat profitálnak (pl. egyes áfakulcsok emelése, mások csökkentése, mi lenne ennek az értelme?). A kancelláriaminiszter nemrég "széles körű egyeztetésekről" beszélt, ami teljesen abszurd: nem lehet az ellentétes érdekeket konszenzussal feloldani, abból nem születhet hatásos, érzékelhető eredménnyel járó változás, csak toldozás-foltozás. Egy nagyon határozott, markáns koncepció kellene (van ilyen?), ami egyértelműen a vállalkozásokat, befektetéseket preferálja, amellett, hogy a kilátásba helyezett szerény életszínvonal-emelkedést a változások ne veszélyeztessék.

Az MSZP balszárnyának meg kellene értenie végre, hogy pártjuk nem csak az alkalmazottak pártja: ma az országban majd nyolcszázezer vállalkozás működik, amely mintegy másfél millió embert foglalkoztat. Nem könnyelmű dolog ezt a választói réteget a jobboldalnak átengedni? Az élénkítés egyik forrása lehet a tavalyi, a vártnál kedvezőbb költségvetési bázisadat, amivel az idei tervezés még nem számolhatott. Ez a durván kétszázmilliárd forint azonban kevés az érezhető javuláshoz. Újabb forrást eredményezhetne az áfa két százalékpontos emelése, és ez még az infláció szempontjából is elviselhető lenne, különösen évközi bevezetés esetében. Téves az a hiedelem, hogy ez elsősorban a szegényeket sújtaná: aki többször annyit fogyaszt, az arányosan több forgalmi adót fizet, a kis jövedelműek pedig kárpótolhatók lennének: a szociális kiadások és közalkalmazotti fizetések a többletbevétel töredékéből is kompenzálhatók.

Elsősorban a különadók (ún. szolidaritási) eltörlése lenne fontos nemzetközi megítélésünk javítása és versenyképességünk helyreállítása szempontjából, mind a személyi jövedelemadó, mind pedig a vállalkozói nyereségadó területén (a bankok különadójának megtartása viszont megfontolást érdemel). Mód lenne a 18 százalékos adókulcs felső határának lényeges emelésére az adójóváírás intézményének visszaszorítása és néhány kedvezmény megszüntetése mellett.

A legfontosabb lépés azonban a vállalkozásokat terhelő járulékok lényeges, legalább öt százalékpontos csökkentése kellene legyen, ez a megduplázott minimálbérterhek mellett már-már elkerülhetetlen. A belépő egészségpénztárak kárpótlása pedig az állam által fizetett járulékok (nyugdíjasok, munkanélküliek stb. után) tisztességes megállapításával automatikusan megtörténhetne.

Csak nagyon határozott, a kis és óriás vállalatok számára egyaránt érezhető nagyságrendű könnyítések és kedvezmények fordíthatják meg a siralmas trendeket, de ezek hatása rövid időn belül a lakosság széles rétegei számára is érezhetők lesznek, munkaalkalmakban és fizetésekben is.

Csak bátran bele kell vágni!

Bauer Péter
mérnök-közgazdász

A kitartó munka gyümölcse

Nem kenyerem sem az írás, sem a sírás. Csillag István Van egy álmom... a 2/3-os Magyarország (Hétvége, január 5.) című cikke azonban megadta a végső lökést, hogy mégis (s)írjak. A Medgyessy-kormány gazdasági miniszterének írása sebészi pontosságú, bár én nem 1/3 és 2/3-ra osztottam az országot, hanem Balek Magyarországra és Ügyes Magyarországra. Én az előbbiben élek már hosszú ideje. Összeszorított foggal küzdöttem az "életben maradásért". Ha kevesebb volt a jövedelmem, többet dolgoztam. Volt, hogy húsz nap munka után tartottam egy nap pihenőt. Hat hónapig bírtam, de immunrendszerem összeomlása véget vetett ennek a sorozatnak.

Persze hogy tudtam "ügyesékről", többüket személyesen is ismerem, de nem érdekelt. A cérna most szakadt el, mert ahogy fogynak a balekok, úgy egyre több a teher, és egyre igazságtalanabb a rendszer.

Tavaly január 24-én - egy elektromos zárlat miatti tűzben - családi házam teljesen megsemmisült. Csak a rajtunk lévő ruhát tudtuk megmenteni, no és az életünket. A ház biztosítva volt, a biztosító a szerződésben rögzített kötelességét maradéktalanul teljesítette, mi pedig örültünk, hogy megúsztuk. A tűzeset után három nappal remek állásajánlatot kaptam egy cégtől, ahol anno a szakmai gyakorlaton dolgoztam 18 évvel azelőtt. A dolog szépséghibája csupán annyi volt, hogy a lakhelyemtől 80 kilométerre található telephelyen kellett munkába állnom. Semmi baj, gondoltam, nem építem újjá a leégett házat, hanem a leendő munkahelyem közelében keresek megfelelő lakhelyet. A telket eladom, az árát szintén az új otthonra fordítom. Minden a terv szerint ment, az új ház megvásárlásáig. Beköltöztünk.

Egy napon látogatónk érkezett a Hivataltól. Szimpatikus volt, és tényleg nagyon rendes. Végzett egy gyors számítást a vagyonszerzési illeték mértékéről. Brutális összeg jött ki, a jóember a biztosító által fizetett összeget is belevette az illetékalapba, mondván, a jogszabály így rendelkezik. Akkor ezt nem hittem el. A Hivatal azonban annak rendje-módja szerint kiszabta az illetéket, figyelmen kívül hagyva, hogy a megvásárolt házat gyakorlatilag a kártérítésből vettem. Nem baj, megfellebbezem a döntést, hiszen kizárt, hogy egy jogszabályi hézag miatt igazságtalanul járjanak el. Méltányossági alapon talán levonják a biztosító által fizetett összeget, mert az nem vagyonszerzés. Három fellebbezést utasított el a Hivatal - szerintem azt hitték, ügyes magyarországi vagyok. Fizetnem kell egy olyan vagyon után, amit nem szereztem, "csak" elégett, és kifizették a kártérítést. Nem méltányolták a vagyonszerzés körülményét, pedig a jogszabály lehetőséget adott volna rá. Már folyamatban van az adósságrendező hitelem ügyintézése, mert mondanom sem kell, hogy a telkemet nem tudtam eladni ("megfagyott" ingatlanpiac). Már hirdetem a házat is. Ha a Jóisten megsegít és eladom, összecsomagolom a családot és költözünk. Először arra gondoltam, "csak" Ügyes Magyarországra költözöm, de már az ötlettől émelyegtem. Jól beszélek németül, húszéves szakmai tapasztalattal és egy nemzetközi diplomával rendelkezem.

Dömötör Zoltán
Egervár

Influenza és bürokrácia

Az influenzajárvánnyal szembeni védekezésre hívják fel a magyar lakosságot a különböző egészségügyi szervezetek képviselői. A megelőzés szempontjából fontosnak tartják, hogy aki teheti, kerülje el az olyan helyeket, ahol sok ember tartózkodik.

Ez az ajánlás logikus és teljesen érthető. Ugyanakkor érthetetlen, hogy az Egészségügyi Minisztérium egyes rendelkezései ezen ajánlások céljai ellen hatnak. A minisztérium rendelkezése szerint a gyógyfürdői kezelésre szóló 15 darab utalvány, ha a beteg nem használja fel 8 héten belül, érvényét veszti (akkor is, ha valaki a járványveszély miatt nem megy el kezelésre). Ezután a páciens a kezeléseket csak az esetenként
5-10 000 forintért megvásárolt jegyekért kaphatja meg.

Tapasztalataim szerint influenzajárvány idején ezért lehet találkozni sok köhögő, esetenként lázas emberrel is a fürdőkben, mert nem akarják veszni hagyni beutalóikat. Ezért és sok más okra hivatkozva ismételten javasoltam a szaktárcának, hogy módosítsák a rendeletet, és a beutalók érvényességi időtartamát duplázzák meg. Sajnos reform ide vagy oda, a javaslatot a minisztérium - védve saját presztízsét - rendre elutasította.

Érvek egész sorát hoztam fel álláspontom mellett. Ezek felelet nélkül maradtak. Helyette 2006. július 13-i levelében a minisztérium osztályvezetője közölte, hogy az előírások megváltoztatására "nincs kormányzati szándék". Kíváncsi vagyok, hogy a magánbiztosítóknak lesz-e szándékukban a bürokratikus hagyomány helyett a betegek érdekében változtatni az előírásokat?

Kardos Márton
Lőrinci