És valóban. Pedig, amikor az elején a kedves hölgy, aki mindig ugyanazt ismételgeti, mégsem képes bakik sora nélkül kikeveredni a szövegből, ­közölte, hogy 110 percig tart majd a film, féltem, hogy nem bírom addig. S úgy lett vége, hogy még néztem volna! S ha már nem lehetett, hát bravóztam a többiekkel, meg tapsoltam egyre intenzívebben, ahogy jöttek föl a színpadra a szereplők: Zágoni Zsolt, Kerekes Éva (sajnos Tóth Ildikó nem ért rá), főleg Rezes Judit és a hihetetlen figura: Anger Zsolt! Vastaps neki és az első filmes rendezőnek, Gigor Attilának.

Hát nehéz elképzelni, hogy valaki először rendez nagyjátékfilmet, és rögtön olyat, amelyben minden a helyén van.  Nem szeretnék spoilerozás bűnébe esni, de annyit elárulhatok, munka közben figyelhetjük a kórboncnok főhőst, de előtte láthatjuk azt is, hogyan halt meg, aki éppen a kése alatt fekszik: kiesik az ablakon, amikor meg akarja igazítani a függönyt, ráesik a súlyzó az edzőteremben, részegen bemászik a farkasok közé az állatkertben, és "lekutyulimozza" őket... Látszólag semmi közük a főszálhoz, de ebben a filmben mindennek mindenhez van köze. A legfantasztikusabb jelenet, amikor a főhős képzeletében egyetemi nagyelőadóban gyűjti össze a film összes szereplőjét (még jegypénztárosok is ott vannak, akiknek nyilván nem lehetett dolguk a bűnügyben, igaz, megállapításaik mintegy a rendező ars poeticáját közvetítik!), és mint Agatha Christie nyomozói, levezeti velük együtt a logikai következtetéseket.

Nem folytatom. Tessék megnézni, önök sem fognak hinni a szemüknek.Kivéve azok, akik eddig is tudták, kicsoda Gigor Attila!

Részlet a Nyomozó c. filmből