Elemzők szerint mindazonáltal az OMV mostani lépése nem haszontalan: olyannyira, hogy azt maga a Mol is üdvözli. Egy ilyen eljárás során ugyanis az unió versenyhatósága egyfajta előzetes véleményt alkot arról, milyen feltételekkel "fogadná be" a két cég összefonódási kérelmét. Tavaly június óta, amikor az OMV beindította felvásárlási rakétáit, a két társaság közötti "szakmai" véleménykülönbség elsősorban versenyügyben rajzolódott ki. A Mol úgy véli, összeolvadva csökkenne a hatékonyság, a régióban pedig a jelenlegi kettő helyett egy domináns szereplő diktálhatná az üzemanyagárakat, ami áremelő tényező. Az OMV-Mol egyesülésnek a magyar társaság szerint "jelentős versenyellenes hatásai vannak" - a mostani uniós vizsgálattól ennek megállapítását remélik. Úgy vélik, Brüsszel csak a százhalombattai finomító, illetve sok benzinkút értékesítése esetén adná áldását az ügyletre, ami Magyarország legnagyobb, stratégiai jelentőségű cégének szétverését jelentené. Csak éppen az OMV szerint - amely cég szintén brüsszeli háttértárgyalásaira hivatkozik - ott ilyen eladást nem írnának elő; igaz, az osztrákok szerint "néhány" benzinkút eladása-cseréje vagy a finomító "kis részének bérbeadása" azért szóba kerülhet.

Magukat megnevezni nem kívánó magyar versenyjogi szakértők nem tartották valószínűnek, hogy versenyszempontból egy előzetes brüsszeli vizsgálat eleve kizárná a fúzió értékteremtő jellegét. Az szerintük szintén nehezen elképzelhető, hogy sok töltőállomás, illetve a finomító eladását írnák elő. A százhalombattai finomítóból kikerülő több tucat egyéb, szintén kőolajalapú termék piacának vizsgálata megint csak az OMV malmára hajthatná a vizet. Az persze kérdés, hogy ha a brüsszeli versenyhatóság hozzányúlna a finomító vagy a hazai kutak kérdéséhez, ez milyen hullámokat vetne Magyarországon. Korábban a magyar Gazdasági Versenyhivatal - amely a vizsgálatban nem dönt - inkább a Mol felé húzó véleményeket hangoztatott, az összeolvadás lehetséges versenyhátrányait is ecsetelve. Azóta a hivatal ezzel foglalkozó osztályát átszervezték: egy az ügyet vizsgáló szakértő például a Molnál folytatja pályafutását.

Mindemellett azonban ez a mostani OMV-kezdeményezés is csupán egyetlen kocka az igen méretes OMV-Mol mozaikban. Az osztrák társaság ugyanis tavaly olyan feltételeket szabott a felvásárlásra, amelyek egyelőre nem állnak fenn. A Mol vezetői, illetve a velük egyetértő politikusok ugyanis pénzt és parlamenti munkaórát nem kímélve igyekeznek sáncokat kiépíteni az ellen, hogy az OMV egyszerűen megvehesse a cég egyébként 100 százalékban a szabadpiacon forgó részvényeit. Az OMV ezek valamiképpeni megszűntéhez köt egy részvényenként 32 ezer forintos felvásárlási ajánlatot, feltéve, ha így 50 százalék fölé tud kerülni. (A mostani ár ennél már 8500 forinttal alacsonyabb, mivel a piac nem bízik az OMV-akció sikerében.) A Mol a védekezés jegyében a maga részéről a társaság pénzét folyamatosan saját részvények felvásárlására költi, így saját magában - áttételesen - most több mint 30 százaléka van, a cseh CEZ-zel kötött baráti ügylet révén pedig további 7 százalékra 3 évig visszavásárlási joga. A magyar kormány pedig, annak ellenére, hogy az unió előírta a stratégiai cégekben eddig meglévő, a kormánynak különleges beleszólási jogokat biztosító "aranyrészvények" eltörlését, a Molban egy B részvény gazdájaként továbbra is megakadályozhatja, hogy a szórt tulajdonosi összetétel biztosítékát jelentő 10 százalékos felső szavazati határt eltöröljék. Ezen túlmenően a parlament a lex Molnak nevezett törvénymódosítással a "hasonló" cégek vezetőit tette szinte elmozdíthatatlanná. Az unió ezzel kapcsolatban is vizsgálatot folytat. Szakértők szerint egyáltalán nem kizárt, hogy - bár két külön biztosságnál folynak - Brüsszelben a két folyamatot "összehangolják". Ennek megfelelően az uniós versenyhatóságnak a mostani kezdeményezésre kiadott előzetes, elvi álláspontjára is még hónapokat kell várni. Csak ezután következhet, hogy az OMV által kifogásolt akadályoknak valami csoda folytán el kellene gördülniük, majd a rajta kívüli Mol-tulajdonosok több mint 30 százalékát részvényeladásra kellene bírnia - miközben több mint 40 százalék bizonyosan ellenáll -, a Mol-vezetők és a magyar kormány támogatását élvezve a közgyűléssel egy fúziót támogató döntést kellene hozatnia, és utána kopogtathatna újra Brüsszelben egy végső engedélyre, amelynek kiállítása újabb egy év. Így Wolfgang Ruttenstorfer OMV-vezető fél évvel ezelőtti nyilatkozata is erősen derűlátónak tűnik, hogy 2-3 évet tudnak várni. Továbbra is valószínűbb, hogy - egyelőre nem tisztázott okokból - az OMV célja jelenleg inkább "a küzdés maga".