Minekutána megint el lehet mondani, hogy na tessék, ez se működik - ami igaz ugyan, de azt már senki sem teszi hozzá, hogy akkor se, ha nem sztrájkolnak, és emiatt aztán igencsak kevesen vonatoznak, vagyis nem tesz semmit a leállás se, csak azt bizonyítja, hogy az egész vasúti személyszállítás is leállhatna örök időkre felőlünk, Magyarország akkor is egész jól ellenne, a munkába és az iskolába is beérne mindenki, legfeljebb tíz-húsz perccel, maximum fél órával hosszabb volna az út.

Megér húsz perc nekem, adófizetőnek évi több száz milliárdot?

Vicces volna a vasúti sztrájk is, ha nem mutatná meg egészen pontosan, miről is szól a magyar szakszervezeti elit élete: naná, hogy politikáról, és nem a munkavállalók védelméről - ha valaki komolyan gondolná, hogy a dolgozókat akarja védelmezni, nem állna elő olyan követelésekkel, amelyekről eleve lehet tudni, hogy úgy, ahogy vannak, vissza kell verni őket. (Valaki tényleg komolyan gondolta, hogy a vasutasok sztrájkjának hatására viszszavonja az egészségügyi reformot a kormány decemberben, vagy egy két és fél éve tett, egyébként nem teljesült feltételekhez kötött szóbeli ígéret - ha lesz hosszú távú bérmegállapodás, ami nem lett, elképzelhető a privatizációs juttatás - alapja lehet egy mostani brutális béremelésnek?) Az is szép, ahogyan ezek a sztrájkok folynak, hiszen azért ne felejtsük el, hogy a szakszervezetnek fizetnie kell a munkát beszüntetők bérét, ha meg nem fizeti, akkor nem kapnak semmit. Utóbbi esetben azért van nehézség abban, hogy rávegyenek embereket a leállásra, előbbi pedig drága mulatság - hát ezért nincs fél napnál hosszabb ideig tartó jelentős tiltakozó akció mifelénk.

Mindez persze megint az én pénzemből: a szakszervezeti tagdíj leírható az adóalapból, a MÁV-nál pedig jól eltartják fűtött irodával, milliós főosztályvezetői fizetéssel az érdek-képviseleti főnököket.

Adva van egy, a személyszállítást - az alternatív lehetőségekkel összevetve - drágán ellátni képes, abszolút hatékonytalanul működő, ám a végletekig leromlott eszközállománnyal rendelkező cég, amelynek átalakítását minden elképzelhető eszközzel gátolják a munkavállalók. Ha ez a vállalkozás a piaci szférában működne, rég bezárta volna a tulajdonos - jobb leírni gyorsan egy kis veszteséget, mint felhalmozni még többet a működés látszatát fenntartva. Persze az állam ilyet nem tesz (ellátási kötelezettség is van) - marad a működés látszata, meg a sztrájkok. Kiút nincs, csak politikai játszma. Csak tudnám, a zavarkeltésen és a politikai bizonytalanság sulykolásán kívül van-e most más cél.