Vidékfejlesztő wurlitzer
És az adás felelőseinek van zenei ízlésük, minden támadás és ellenkező híresztelés ellenére. Legalábbis tudják, hová kell nyúlni zenei szerkesztőkért. Ugyanakkor kevés az emberi szó a Petőfin. Mindig be kellene mondani, mit hallunk és kitől, a néha nem elég. Ez így tényleg kereskedelmi tempó. Az nem népművelés, hogy benyomod a magnót a táncházban, oszt ropjátok pirkadatig, de nem tudjátok, mire.
Viszont: országos szinten senki sem beszél, a Petőfi sem, a jelzett célcsoportnak. Mégis, akik szerint az MR2 közízlést romboló, nem széles néprétegekhez szóló programot ad, s akik emiatt az ORTT-hez fordultak, azoktól elvárható, hogy a nyilvánosság előtt mondják el, lassan, hogy megértsem: mi a közgusztus? Lenne nagy nyökögés. Magyarországon köz-, illetve közízlésszolgálat címén politikai és kulturális ízlések állnak harcban másféle politikai és kulturális ízlésekkel, és meg lehet nézni, legtöbbször mi sül ki ebből.
És figyelem: amerre járok vidéken, a legtöbb helyen áttekertek a Petőfire, ami azért jelez valamit. A helyi és regionális adók nem nagyon tudnak, legtöbbször talán nem is akarnak különbözni a nagyoktól, és hát a szegényszag sem ritka. A vidéki srácok jó részének tehát nagyon is jól jött az új Petőfi, amiről legnagyobb részük ezelőtt egyébként azt sem tudta, létezik egyáltalán.
Mi ez, ha nem vidékfejlesztés?
Ráadásul, akik sávot váltottak, egyáltalán: talán most először bekapcsolták a rádiót - mert valaki azt mondta nekik, jó zenék mennek a Petőfin -, ezzel üzentek, hogy helló!, hát mi is széles népréteg, sőt célcsoport volnánk! És kell nekünk Akkezdet Phiai, Membran, Bijou vagy Quimby, mondjuk. A Petőfi minden vélt vagy valós hibája, hiányossága, bakija, bűne, satöbbije ellenére a könnyűzenének egy olyan komoly vonulatát is bemutatja, amely rádió útján országosan nem volt elérhető eddig. Piac ide, piac oda: a szinte hallhatatlan és láthatatlan független zenészeknek is jár legalább egy esély. És ha ezt az esélyt a kereskedelmi rádiók helyett a Magyar Rádió tudja megadni nekik, az nem a Magyar Rádió szégyene.