Azon gondolkodom, hogy ez miért illemtani problematika. Ezt a most nem idézendő viccet vagy nyolc helyen hallottam már, de még sehol senki nem röhögött rajta. Tudniillik már eleve a vicc rossz, didaktikus, ami megöli az egészet. Van ilyen, egy sómann is kiürülhet, amitől agresszívvé válik és csapkodni kezd, pláne, ha gyerekkorában hátrányos helyzetű lévén, nem volt kitől polgári nevelést kapnia; ettől azonban még ne legyen ma is a polgári társadalom számkivetettje.

Hanem a szellemesség. Hogy most már az ország öszszes létező jobboldali tényezője kutya kötelességének érzi, hogy szellemesen, bonmot-kkal felszerelkezve lépjen az ő szeretett népe elé, egyébként nyilván a racionális és hiteles mondanivaló hiányát kitöltendő. Legújabban már Varga Mihály is szellemes próbált lenni, ráadásul a kamatadót illetően, a tenyerébe rejtett kockás papírból felolvasva a szellemességet. A héten aztán Tarlós István, akit a médiaszereplései okán egykori beosztottjai Óbudán egyszerűen csak a Fidesz Kelemen Annájának hívnak, egy személyét ért kijelentésre reagálva azt találta válaszolni a kamerák kereszttüzében, hogy "Csapody Miklós politikai Miki egérként kandikál ki Gyurcsány Ferenc szivarzsebéből". Ami igen kedvemre való mondat, mert mi, óbudai svábok különösen szellemes emberek vagyunk. De könyörgöm: ez hosszú mondat, sőt összetett mondat, politikusi körökben ilyen mondat betanulására éjszakákat kell áldozni, hogy aztán a kamerák előtt már könnyedek legyünk, mintha épp ott jutott volna eszünkbe ez a mondat, nem pedig a sajtósunk lopta volna ki Antall József hagyatékából. Ergo ezt a mondatot nem szabad úgy elmondani, mintha Váci Mihály Nem elég című versét adnók elő az iskolaudvaron a referendumra induló negyedikesek tiszteletére, mert így nem jön ki a szellemesség, és a nép a végén egyenesen megkedveli Csapody Miklóst. Nem akarnék most hamarjában tanácsot adni, főleg ingyen, de a mondatból akkor jött volna ki igazán a szellemesség, a polgári intellektualitás, ha a nyilatkozat közben egyszersmind egy képet is előránt Csapodyról, aztán jól szembeköpi; a jobboldali értelmiség ma hősként tisztelné, és egyik meghatározó szellemi vezetőjének tekintené.

A sómannál ez már bevált.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa