Egy keddi bírói ítélet viszont - közvetve - már azt állítja, hogy a gyerek a saját édesanyját próbálta börtönbe juttatni, azzal, hogy kábítószert rejtett a kocsijukba, az érte háborúskodó apa felbujtására.

A gyerek, ha érti, mi történik vele, akár büszke is lehetne. A versengő szülők országainak miniszterelnökei léptek már be történetébe, bíróságok, ügyvédek törődtek sorsával, magunk, a média is - mindenki szerette. A gyerek valószínűleg nem tudja, mibe keveredett. Ezt abból gondolom, hogy a jelek szerint ezt senki sem érti. A történet egy szakaszában az apja eldugta Törökországban, de megjelent egy ismeretlen alapítvány, az Egymásért Egy-Másért, amely sok pénzt, ötezer eurót ajánlott fel annak, aki Karcsika nyomára vezeti. És haza is hozták. Nagyjelenetben találkozott anya a gyermekével, háttérben a megmentőkkel. Néhány nap múlva milliárdos csalás gyanújával őrizetbe vették a csodatévő alapítvány vezetőjét.

Méltó a folytatás is: fertályév, ha telt belé, és megint a régi szereplőket kell továbbmesélni. E hét elején állapítják meg az Egymásért alapítvány parlamenti vizsgálatának záróülésén, hogy Mehmet Karcsi megmentőinek, a milliárdos áfaügylet gyanúsítottjainak erős titkosszolgálati kapcsolataik voltak, ha fedőszervnek nem is lehet nevezni őket, de azért a fedő alá se nézzen senki. És még ugyanezen a napon Szabadkán egy bíróság arról dönt, hogy a mama nem is kábítószerfutár, hanem a gyereke akarta belerángatni az ügybe, mert az apja erre bírta rá, de jött az a bizonyos alapítvány, és megszerezte Karcsika-Károly számítógépének lelkét, s lelepleződött az ármány. Azt a gyereket kellett lebuktatniuk, akit ők mentettek haza. És akiről azt vallotta a nagymamája, hogy a hangulata kicsit hullámzó, nemrég például ököllel verte szét a laptop monitorját.

Magunk is így vagyunk már ezzel: hangulatunk hullámzik, bár képernyőinket még kíméljük.

Reménykedhetnénk abban, hogy itt úgyis minden más, mint aminek látszik, Zsanett nem áldozat, hanem tán áldozó, ahogy Kármán Irén sem abban a szereposztásban jelenik meg most, mint ahogyan megismertük, a móri gyilkos nem is az, és egyáltalán, ha valakit felhurcolnak(lunk) a nyilvánosságba, el is veszti eredeti arcát, s akkor Mortimer-ügyes Józsika mégsem a rasszizmus áldozata, sőt, maga is bilincsben tűnik fel... Talán a Mehmet gyerek is egyszer átbucskázik a fején, s akkor majd nézhetünk örömünkben.

Csakhogy az eddigieket sem úszhatjuk meg egy hatalmas legyintéssel, amelynek íve befogja a politikát, az igazságszolgáltatást, a rendőröket és a rendre különösen viselkedő alapítványokat. Az irgalmatlanul sok és egymást körkörösen csépelő harcos között ugyanis már alig látható a gyerek. Mehmet Karcsika. Megvan még: 11 évesen Károly lett. Idő előtt, vadul felnőtt, mint annyi gyerek, akiért szülei a szeretet nevében kegyetlenül megharcolnak. Adják vissza az anyának? Az apának? Nem ajándékozhatnák meg inkább önmagával? Már ha a Károly körül küzdő rengeteg furcsa gyerek közt még lenne valahol egy bába...