„Amerika negyvenhárom elnöke közül huszonöt ügyvéd volt. Csupán egyetlenegy szerezte diplomáját üzleti főiskolán (a jelenlegi elnök, tehát ezt talán ne is emlegessük)” – írja a londoni Financial Timesban Michael Skapinker.

Az Amerikai Egyesült Államokban az elnökaspiránsok többsége jogász. A főbb demokrata vetélytársak mindegyike ügyvéd, a négy republikánus éllovas közül pedig kettő jogász. Egy harmadik, Mitt Romney éppenséggel vállalkozó volna, de jogi diplomája neki is van az üzleti mellett.

Az még hagyján, hogy az üzleti tanulmányok nem sokat nyomnak a latban az elnökválasztásnál. Nagyobb baj, hogy maguk a szakma gyakorlati mesterei sem tartják sokra tanáraik tudományát. A jogászprofesszorok bezzeg igenis hatnak a jogász szakmára. Az egyetemi jogi folyóiratokat járatják a jogászok. A jogi karok konferenciáira tömegestül jelentkeznek résztvevőnek az ügyvédek, a bírák, a jogtanácsosok.

A vállalatvezetők viszont édeskeveset törődnek azzal, milyen értekezleteket tartanak az üzleti karokon, és miről értekeznek a tanárok (igazából a professzorok még egymás cikkeit sem igen idézik). Mi a baj velük? Talán az, hogy tudományos bikfanyelven fogalmaznak? De hiszen a jogászok sem a közérthetőség szobrai. Csakhogy a jogtudomány arra épít, amit a többi jogász tevékenyégében tapasztal, és megpróbál jobb megoldásokat találni a jog problémáira. Az üzleti életben a múlt eseményeinek elemzése csak nagyon közvetett haszonnal kecsegtet. A sikeres üzletembernek azt kell kitalálnia, mi lesz holnap. A múlt ebben édeskeveset segít. Márpedig az üzleti tudományok művelői nem a jövőt elemzik. Ha ahhoz értenének, nem tanítanák, hanem csinálnák.

Azért, mint láthattuk, az ifjabb Bush személyében egy üzleti diplomást mégiscsak elnökké választottak már Amerikában, és egyelőre Mitt Romney sem áll éppen rosszul. De vajon mit szólna a Financial Times cikkírója, ha valaki megkérdezné tőle: hogyan lehetséges, hogy az Egyesült Államok elnökei között egyetlen újságírót sem találni?

Mitt Romney