Gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt a helyi elithez tartoznak azok, akik a bioenergia-termelés elleni népszavazás ügyét a nyilvánosság előtt, az önkormányzat döntésével szembefordulva fölvállalták. Szerencsen tavaly novemberben kezdődött egy hasonló erőmű építése - ott is a helyi elit képviselői, a hegyaljai borászok léptek föl a legvehemensebben a beruházás ellen. Mindkét helyen a tiltakozás fő indokának látszik, hogy a térség vezető agrártermékét - Hegyalján a minőségi bort, Dél-Békésben a görögdinnyét és a zöldséget - védelmezik a bioenergia-ipar vélelmezett káros hatásaitól.

Az aggodalom egyik helyen sem teljesen alaptalan: az élelmiszer-háborúk fő ütközeteit a médiában vívják, és a piacvesztéshez nem feltétlenül szükséges tényleges szennyezés. Elég a környezetkárosítás sokat sulykolt látszata is. Úgy tűnik azonban, hogy más okai is vannak a sztárborászok és a dinnyekereskedők ellenállásának. Magyarország vidéki térségeiben megmerevedtek a rendszerváltást követő években kialakult gazdasági és társadalmi viszonyok. A nagyüzemi mezőgazdaság romjain felemelkedett egy szűk réteg, amely jól jött ki a privatizációból, beletanult a vállalkozói életformába. Vidéken az önkormányzatokon kívül ezek a vállalkozók a fő munkaadók. Az állások száma azonban nem nő, és az elérhető kereset is igencsak csekély. Nincs elég munka, s ami van, annak jó része is csak napszám. A munkaadók kényük-kedvük szerint válogathatnak a jelentkezők között, a segélyek szintjéig nyomva lefelé a béreket. Az idősebbek jobb híján vállalják ezt, a fiatalok pedig kénytelenek elmenni, mert nem látnak perspektívát.

Hosszú idő óta a zöldenergia-termelés lehetősége az első, ami változtathat a kialakult körülményeken. Az országban építeni tervezett tíz biomassza-erőmű 500 milliárd forintnyi befektetést jelent a vidéki gazdaságba, évi 40 milliárd forint jövedelmet, körülbelül 1300 állást, jelentős összegű helyi adót. Az Európai Unió körülbelül egymillió hektár gyengébb minőségű termőföldet készül kivonatni Magyarországon a szántóföldi művelésből - energianövényeket azonban továbbra is lehet ezeken termelni. Ráadásul ez egy biztos piac: törvények garantálják a biomassza-erőművek által termelt áram átvételét, védett árat írnak elő rá. Az energianövények termeléséhez nem szükséges akkora tőke, hitelfedezet, mint az intenzív növényekhez. A nagybirtokos ugyan itt is jobban jár, de nem feltétlenül szükséges további koncentráció: a kisbirtokon kevesebb lehet a biomasszából származó jövedelem, de a terület nagyságával arányosan marad valamennyi ott is. Valamiből élni kell - és a kevés is több a semminél.

Ha közelről megnézi az ember, rájön, hogy mindegyik kistérségben ugyanaz a modell látható: a csúcson lévők nem abban érdekeltek, hogy fölemeljék, maguk után húzzák az átlagot. Hiszen a hegyaljai, medgyesegyházi erőműellenzők sem azt mondják, hogy növelni kell a biztonságot: hogy tartassák be a hatósági előírásokat, épüljön távolabb a településtől az erőmű - de épüljön, és boldoguljon más is. Hanem azt, hogy egyáltalán ne épüljön; ami nem nekik jó, az inkább ne is legyen!