De persze nem az. Olvasónk e fotót látva olyan bennfentessé vált, amilyen egyelőre csak kevés mozog a táblán: egy kísérletbe avattuk be ugyanis, méghozzá egy különleges, sosemvolt fajtakísérletbe.

Nagy fába vágta a fejszéjét a Fővárosi Kertészeti Nonprofit (Főkert) Zrt., annyi bizonyos. Egy olyan, kifejezetten Budapestre szánt cserje kinemesítését határozta el, amelynek nemhogy a kén-monoxid, szén-dioxid, ólomgőz, só, talicskából kiborított maradék útfoltozó aszfalt, tolató Kamaz, savas eső, szállingózó azbeszt, pártrendezvény nem árt, de gyakorlatilag semmi se, kivéve talán a Vécsey-féle kézigránátot és a folyékony lávát. Vígan él, amíg meg nem hal, úgy kábé kétszáz év múlva, magától, csendesen, derűsen.

Képünkön a kísérlet előkészületeit látja a Nyájas Olvasó, konkrétabban a reménybeli mindent bíró cserje speciális talaj-előkészítését. A Főkert munkatársai fogták ezt a fél köbméternyi táptalajt, és mindenből beletettek egy kicsit, amit a Budapesti Gané nevű számítógépes program kidobott. Ami felül van, nem az számít igazán, az csak a jéghegy csúcsa. A mély rétegekben ott lapul még egy kis galvániszap, két deci pakura, egy kávéskanálnyi akkumulátorsav, egy megfelelő dózis kutyaszar, egy fél pillepalack, egy kevés autógumi-reszelék, egy csipet dögdisznó, három szárazelem, egy gyűszűnyi fáradt sütőolaj, két, hepatitis B-vírussal kezelt injekciós tű, egy kis kátrány, egy negyed flakon csótányirtó, egy szelet mosószeres doboz és még vagy százhatvanféle más anyag - talán megértik, ha nem soroljuk fel mindet.

Úgy tudjuk, már csak hetek kérdése, hogy a különleges növény prototípusa elkészüljön; információnk szerint a cserjét márciusban, az egynyárivirág-ültetéssel egy időben helyezi ebbe a Batthyány téri planténerbe a Főkert. Fejlődését élénk figyelemmel kísérjük majd.

A fenti írásból természetesen egy árva szó sem igaz. Ilyen kísérlet nem volt, nem van és nem lesz, pláne nem a Főkertnél, amelynek amúgy sincs semmi köze a Batthyány térhez. A kép viszont valódi.