Nem szakad meg a több száz éves lánc
- Mi más is lehettem volna? Dédapám, nagyapám és az édesapám is harangot öntött, magától értetődő volt, hogy tovább viszem a hagyományainkat. Őseim 1911 óta foglalkoztak harangöntéssel, a mesterség szerte Európában évszázadok óta apáról fiúra száll. Túl sok családot nem is lehet találni, de általában minden országra jut legalább egy - meséli Gombos Miklós, az ország egyetlen harangöntőmestere, miközben kinyitja műhelye kapuját, és körbevezet.
A harangkészítést - ahogy évszázadokon át - ma sem iskolában, hanem a mester mellett lehet kitanulni, és nem jellemző, hogy valaki "kívülről" érkezne. Néha akad érdeklődő, de nem nagyon ragadnak meg. - Volt nálam is tanulósegéd, de az alázatot és a szorgalmat nem lehet kikényszeríteni, ezeket pedig nem láttam a szemében, inkább elbocsátottam. Ne legyen az ember munkája kényszer - teszi hozzá. - A fogásokat - ahogy említettem - édesapámtól tanultam, s több évig együtt is dolgoztunk, akkor még ketten voltunk itthon harangöntők. Ő a kora miatt már nem űzi a mesterséget.
Az, hogy Gombos Miklós az egyetlen öntő az országban, nem jelenti azt, hogy dúskálna a megbízásokban. Érdeklődésben nincs hiány - jegyzi meg -, de sokakat csupán a lehetőség csábít, hogy külföldi terméket vásárolhatnak. Évente 80-100 harangot is tudnánk önteni, de csak 30-40-re van igény.
Minden alkalommal fel kell mérniük a tornyot, a lengő és tartószerkezetet. Sokszor az utóbbiakon is javítaniuk kell, nemritkán teljesen újat építenek. Magyarországon a hagyományok miatt minden esetben azt kell szem előtt tartaniuk, hogy kialakuljon az összeillő hármas hangzat. Hiába van szó egyetlen harang elhelyezéséről, figyelembe veszik, hogy később legalább két másik is elférhessen mellé. Az összhangzat megtartása akkor is alapkövetelmény, ha egy megrepedt példány cseréjét kérik. Ebben az esetben megvizsgálják, hogy zeneileg milyen hangot kell pótolni, s így választják ki a megfelelő méretet is. Ahhoz, hogy egy sérülés után a zenei harmónia megmaradjon, rendszerint új harangot kell önteni. Repedés, törés utáni hegesztéssel nem lehet visszaadni az eredeti hangot.
A helyszín felmérése után következhet a harang elkészítése. Kialakítják az öntőformát - ennek első lépése a magharang elkészítése. Ez egy üreges tartóelem - ez található a végleges mintán legbelül -, ami agyagból készül, s ez adja meg a belső, kupolaméretet. Mint egy jó ebédhez, itt is megfelelő alapanyagokat, vagyis megfelelő agyagot szükséges használni. Ebben szerencsére nincs hiány - jegyezte meg Gombos Miklós -, mivel az őrbottyáni agyag nagyon jó. Miután a magharang elkészült, felületét speciális grafittal kezelik, hogy amikor a több rétegből álló öntőformát az öntés előtt szétszedik, a részegységek elváljanak egymástól.
Ezt követően a formát ismét összerakják, s felkészülnek az öntésre. Az illeszkedő részeket megtisztítják, szigetelik, majd a beömlőig döngölt földdel körberakják. Ennek jó és maszszív fekete földnek kell lennie - hívja fel a figyelmet a mester -, mert ha nem az, a vörösréz szétnyomja a formát, és oda az egész munka. Ha ez is megvan, akkor engedik az ércet a mintába. Az öntést tradicionálisan 22 százalékos óntartalmú vörösrézzel végzik.
Azt hogy a precíz lépések mennyire fontosak, jól mutatja, hogy egy-egy harang mintájának az elkészítése öt hónapos munka is lehet, míg maga az öntés nem tart tíz percig. A frissen öntött minta két napig áll, majd lényegében mindent lebontanak róla, kijavítják az apró öntési hibákat, s ezzel végére értek a történetnek.
Hogy lesz-e utánpótlás, ha felhagy a mesterséggel? - Bizonyosan - feleli. - A fiam is ügyes, én pedig mindent megtanítok neki, amit kell. A harangokra, működésükre nagyon kell figyelni: ha rossz a beállítás, mert nem hozzáértők szerelik fel, akkor 10-15 év alatt tönkremegy a harang. Miközben egy megfelelőn kialakított szerkezet, ahol számításba vették a zengésidőt, a súlyt vagy a típust, 150-200 év múlva is hibátlanul működik.
