„A globális kapitalizmus rendszerét senki sem tervezte meg, senki sem irányítja, és igazából nem is érti senki. Ez pedig mélyen sérti az értelmiségieket, mert a kapitalizmusban ennek folytán fölöslegessé válnak. A rendszer nagyon jól elvan nélkülük” – magyarázza Peter Saunders ausztrál társadalomkutató, a Független Tanulmányok Központja nevű konzervatív „ausztralázsiai”agytröszt programigazgatója az intézet folyóiratában, a Policyben.

Saunders két oldalról is megvizsgálja, miért oly nagy értelmiségi körökben a kapitalizmus elleni antipátia. Idézi Schumpetert, aki szerint a kapitalizmus létrehozott egy minden felelősség nélkül kritizáló osztályt, amely abból él, hogy támadja a rendszert. Nem áll ettől messze Robert Nozick újabb keletű elmélete sem. Eszerint az iskolában kiváló eredményt elérő emberek igazságérzetét sérti, hogy a náluk gyengébb tanulók, ha sikeresen szerepelnek az üzleti világban, sokszorta többet keresnek, mint ők. A legközelebb mégis Friedrich Hayek klasszikus magyarázata áll Saundershez. Hayek úgy vélte, hogy a kapitalizmus sérti az értelmiségiek büszkeségét, a szocializmus viszont hízeleg nekik. Az ember ugyanis szereti azt hinni, hogy jobb rendszert képes létrehozni, mint amilyen magától kialakul. És a szocializmus ezt a lehetőséget kínálja az értelmiségnek.

Hayek gondolataihoz Saunders azt fűzi hozzá, hogy a kapitalizmusnak semmi romantikus íze, vonzereje nincs. A Saunders által egy kalap alá vett konkurens ideológiákkal, a szocializmussal, a fasizmussal és a környezetvédő mozgalommal ellentétben nem képes felgyorsítani a szívverést. Nincs víziója a jövőről, mert a jövőt a piaci rendszerben nem utópista tervek szabják meg, hanem sokmillió ember, aki mind a maga preferenciáit követi. A kapitalizmus teljesít, de nem inspirál, a szocializmus inspirál, de nem teljesít.

Saunders bosszankodva állapítja meg, hogy jómódú ausztrálok, akiknek eszében sem jutna egy Adolf Hitler nevét viselő sörözőt látogatni, boldogan isszák a vodkát a sydney-i kikötő Lenin-bárjában sarlós-kalapácsos lobogók alatt, a szovjetrendszer húszmilliónyi halálos áldozatával mit sem törődve. Saunders a radikális környezetvédőkről is leszedi a keresztvizet, mondván, hogy antikapitalizmusuk és messianizmusuk nagyon is hasonlít a kommunistákéra, és mindkettő emlékeztet az ószövetségi prófétákra, akik örök kárhozattal fenyegetnek arra az esetre, ha nem térünk meg hozzájuk.

Saunders hosszasan sorolja, milyen rossz eredményeket produkált a megvalósult szocializmus, és mekkora jólétet, valamint technikai fejlődést hozott létre a kapitalizmus. Az antikapitalisták a fogyasztási hajsza leállítását sürgetik. Ha atyáink megállították volna a piaci gépezetet, ahogy ők ma szeretnék, akkor nem lenne űrhajózás, internet és mobiltelefon.

A mai szocialistákat azonban nem lehet egykönnyen elrettenteni a szovjet-kubai-kínai kommunizmus példáival, hiszen ők a szocializmus torzulásainak tekintik e bukott kísérleteket. Amelyikük mégis híve a szovjet szocializmusnak, az viszont alighanem kikéri magának, hogy a szovjet űrkutatás eredményeit is a kapitalizmus vívmányai között tartsák számon.

Peter Saunders