Az orosz és a szerb vezetők olyan energia-együttműködési megállapodást írtak alá, amely mindkét fél politikai és üzleti éhségét kielégítette - további láthatatlan (de ismert) szereplők kárára vagy hasznára.

Kezdjük a listázást azzal, hogy Moszkva "megkerülő" energiaszállítási stratégiája újabb fordulóponton jutott túl. A Déli áramlat névre keresztelt - a Fekete-tenger alatt megépítendő - gázvezetéket, amelyet Bulgária Putyin elnök ottani látogatásán épp egy hete fogadott be, most már bizonyosan továbbépítik a gázra éhes Szerbia felé, miáltal az Európai Unió hivatalos ellenprojektjének, a Nabuccónak tovább halványodik a jövője. Ha nem lesz vásárló, kinek kell a Nabuccóba "belőni" tervezett azeri (és iráni) gáz? És ha azt vesszük, hogy Németországba majd a Balti-tenger alatt, az Északi áramlaton keresztül jut el az orosz gáz, akkor máris készen áll a képlet: az orosz állam legkedvesebb gyermeke, a Gazprom megtalálta a közvetlen kapcsolódási pontokat uniós "nagyvásárlóival", amelyek készségesen közreműködnek abban, hogy az orosz projektek megvalósuljanak. A Déli áramlatot az olasz állami óriás, az ENI finanszírozza 5o százalékban, az Északit meg a német energiaóriások. (Ahol pedig a Déli áramlatot átvezetik: Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovénia - ugyancsak EU-tagországok.) Az a közös uniós energiapolitika, amelynek jótéteményeit a minap - az orosz befolyás visszaszorításának jelszavával - Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezető népszerűsítette az ilyesmire mindig hálásan fogadókész Amerikában, hovatovább már papíron se létezik.

Listázzunk tovább. A moszkvai megállapodások értelmében a Gazprom olajcége ráteszi a kezét - "bagóért", mint mondani szokás - a szerb olajmonopóliumra, a NIS-re. Alighanem orosz szemmel nézve ez a "korona gyöngye". Nemcsak azért, mert Oroszország meghatározó szerephez jut a Nyugat-Balkán legfontosabb országának olajellátásában, hanem azért is, mert íme, van, aki "gazdasági szolgáltatással" jutalmazza az orosz állam külpolitikai szereplését. Koszovóról van szó, amelynek a függetlenségét az ENSZ - az orosz blokkolás miatt - nem volt és nem is lesz képes nemzetközi jogilag elismerni. Oroszország politikai szolgálatot tett Szerbiának - ahol az összes mérvadó erő, a szélsőjobbtól a szélsőbalig hevesen, szenvedélyesen ellenzi a koszovói albánok függetlenedését - és most betakarítja ennek a magatartásnak a termését. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: anyagilag is, befolyásilag is.

De! Szerintem kínosan ostoba az, aki úgy gondolja, hogy Szerbia "Európa helyett Oroszországot" választotta, s ezért hagyni kell, hadd főjön a saját levében, sirassa Koszovót stb. Az unió "nagyjai" túl sokat üzleteltek és üzletelnek Putyinnal ahhoz, hogy a szerbek váljanak egy be nem vallottan kudarcos közös energiapolitika bűnbakjává. Hiszen még nem is tagjai az uniónak. Ebből adódóan pár nap múlva az uniónak alá kell (kell!) írnia a szerbekkel a tagság első lépcsőfokát jelentő társulási szerződést, s biztosítani őket arról, hogy az országnak helye van az egyesült Európa térképén. Ez a gesztus nyilvánvalóan segítene abban is, hogy az egy hét múlva esedékes szerbiai elnökválasztást ne egy vadember (Nikolics), hanem egy européer (Tadics, a jelenlegi elnök) nyerje meg, aki majd csöndben az "inkább Európa, mint Koszovó" jelszóval politizál.