Mondja azt a barátnőinek, hogy direkt foszlottan vettük, és különben is tele van a hócipőm ezekkel az állandó siránkozásokkal... Erről jut eszedbe, hogy a fiunk kinőtte a cipőjét is? Most hagyjuk egy pillanatra a nyomasztó gondokat... Hogy nyomja elöl a nagylábujját? Hát akkor húzza be!
A keservit!

Idefigyelj! Az egy nagy tévedés, hogy gazdagnak lenni jó. Az csak a látszat. A valóság egészen más. Direkt hazahoztam neked a KSH kiadványának, a Statisztikai tükörnek a januári számát. A szemétkosárban találtam, nagyon érdekes dolgok vannak benne. Most fejeztek be egy 2006-os vizsgálatot. A háztartások jövedelmének és fogyasztásának színvonala és szerkezete - ez a címe. Na most, ebben az van...

Szívecském, te alszol! Értem, régebben én is úgy voltam, hogy ha meghallottam a statisztika szót, akkor ellenállhatatlan álmosság jött rám. De ha az ember egy kicsit is ért a számok nyelvén, akkor hallatlanul érdekes dolgokra bukkanhat.

Elöljáróban csak annyit, a vizsgálatokat általában úgy végzik, hogy a háztartásokat tíz csoportra bontják a jövedelmük szerint. Ezeket a csoportokat deciliseknek hívják, és egymáshoz való viszonyukat vizsgálják a statisztika eszközeivel. A legalsó decilisben vannak a legszegényebbek, ide tartozunk mi is, a legfelsőben pedig a leggazdagabbak, ide tartoznak például a Polgárék. Eddig stimmt?

Igen, tudom, már mondtad, a Polgárné hetente jár kozmetikushoz, de hidd el, szívecském, ha naponta kétszer járna, az se segítene rajta. Na most, a legalsó és a legfelső decilis egy főre jutó jövedelme között, képzeld csak, mintegy hatszoros, azaz pontosan 5,7-szeres a különbség, tehát nem igaz, amit mondani szoktál, hogy a Polgárék százszor jobban élnek nálunk.

Sőt! Ha egy kicsit elmélyedünk a számokban, akkor kiderül, hogy a gazdag családok bevételében két és félszer magasabb a segélyek, pótlékok, támogatások, járadékok, azaz a társadalmi jövedelmek összege, mint a szegényekében. Tehát a gazdagok két és félszer többet kénytelenek kivenni a közös kalapból, mint a szegények. Nyilvánvalóan azért, mert rá vannak szorulva. Akkor meg nem is lehet olyan jó nekik, ha segélyekből, meg járadékokból kell gazdagodniuk. Képzeld el, hogy Polgárné legalább egyharmad részben segélyből, járadékból és támogatásból fizeti a kozmetikust. Az én pofámról biztosan leégne a pakolás!

És azt gondoltad volna, hogy a legszegényebbek és leggazdagabbak között nincs lényeges különbség a lakástulajdon, az egy háztartásra jutó lakásnégyzetméterek, a televíziókészülékek, a mobiltelefonok, hűtőszekrények, mikrohullámú sütők tekintetében? Száz szegény családból 80-nak, száz gazdagból 85-nek van saját tulajdonú lakása. A szegény háztartásoknál 76, a gazdagoknál 74 négyzetméter az átlagos lakásterület. A különbség nem itt van, hanem a családnagyságban: a szegény családban
3,7-en, a gazdagban 1,9-en vannak. Következtetésem: ennek a nemzetnek nem a szegénység a baja, hanem a szaporaság!

Szerintem te nem is igazán akarnál gazdag lenni. Adjuk be lelencnek a gyerekeket? Na látod! El nem tudnád képzelni, hogy hol a legnagyobb a differencia a szegény és a gazdag között. A halfogyasztásban! A gazdag ember háromszor anynyi halat eszik, mint a szegény ember. Tekintve, hogy a halnak a szagát se bírod, mit szólnál, ha évente három kilót meg kéne enned? Na, ugye! Te csak nagyon örülj annak a kicsi decilisünknek!

Ja, és nagy különbség van a zöldségevésben is: a szegények évente 33, a gazdagok 66 kiló zöldséget esznek meg. Na most, én elég sokat gondolkodtam, osztottam, szoroztam, és az jött ki, ha naponta elfogyasztanánk egy-egy sárgarépát, beehetnénk magunkat a gazdagok közé. Ráadásul ezt még valahogy meg is tudnánk engedni anyagilag magunknak...

Látom, elalszol... Jó éjszakát! Holnap aztán már ne felejtsük el a répát!