Rendszerhiba
Alig egy órával később Kovács Lőrinc telefonhívást kapott. Annak a banknak az ügyintézője kereste, ahol a folyószámláját vezette. Az ügyintéző azt kérdezte tőle, hogy hol van: Olaszországban vagy Budapesten.
- Budapesten - felelte Kovács Lőrinc kissé értetlenkedve.
- Ezek szerint ön vett le a Szent István körúti automatából húszezer forintot a számlájáról? - érdeklődött az ügyintéző. A válasz igen volt.
- Mikor történt a tranzakció? - faggatózott tovább az ügyintéző.
- Alig egy órával ezelőtt vettem ki a pénzt a számláról.
- Stimmel. Csak azért kérdezem - folytatta az ügyintéző -, mert az ön folyószámlájáról húsz perccel ezelőtt szokatlan nagy összeget vettek fel ugyancsak bankkártyájával, de Milánóban. Ezt mi is furcsálltuk. Konkrétan 350 ezer forintnak megfelelő összeget vettek le Olaszországban. Jelenleg tehát nincs elérhető összeg a számláján.
Kovács Lőrinc elsápadt, és szóhoz se jutott. Nem értette, hogyan történhetett az olaszországi tranzakció. Csak annyit bírt felfogni, nem maradt egy árva vasa sem. Lelki szemei előtt rémképek lebegtek, ez például: ha hazamegy, a felesége kétségbeesve ordít majd vele, miből lesz az alapítványi iskolában tanuló gyerekük három nap múlva esedékes tandíja befizetve. Az ügyintéző azonban ismét beleszólt a telefonba.
- Úgy látom a rendszerben, hogy nem tartozik a bankkártyájához társkártya - folytatta a banki ügyintéző.
- Így van, csak egy kártyát igényeltem, kaptam és használok a bankszámlámhoz - hebegte Kovács Lőrinc.
- Uram, akkor az a rossz hírem van, valaki bizonyára ellopta a kártyája adatait, és így tudott külföldön pénzt levenni a számlájáról. Mindenesetre nyugodjon meg, kivizsgáljuk az ügyet, pár napon belül értesítjük, mire jutottunk. De addig is, be tudna hozzánk fáradni ma vagy holnap, hogy a bankkártyáját ellenőrizhessük?
- Természetesen - felelte Kovács Lőrinc.
Kovács Lőrinc azt tartotta a legpraktikusabbnak, hogy még aznap bemegy a bankba. Arra gondolt, így nem érheti az a vád, hogy Olaszországban volt, onnan ugyanis néhány óra alatt nem lehet Budapestre eljutni. A bankban ki is derült, a kártyája jó, eredeti, tehát az eltűnt 350 ezer forintért más a felelős. Néhány nap múlva ismét be kellett mennie, térítésmentesen új bankkártyát kapott. Ekkor azt is közölték vele: a bank szakértők bevonásával arra a megállapításra jutott, amit korábban is feltételeztek, bűncselekmény történt.
- Amíg pont kerül az ügy végére, és mert megállapításunk szerint nem ön hibázott, megtérítjük önnek a kárt. Vagyis két-három napon belül rátesszük a számlájára a feltételezésünk szerint ellopott 350 ezer forintot - adta az ügyfél tudtára a jó hírt a bank munkatársa.
Kovács Lőrinc most is alig jutott szóhoz. Ezúttal azonban meglepettségében. Közben persze úgy érezte, ebben a helyzetben ez az egyetlen elfogadható megoldás a számára. Kihúzta magát, el is mosolyodott, hogy emberségesen, igazi ügyfél módjára törődnek vele a bankjában. Két nap múlva pedig valóban beteljesült az öröme, hiszen miként a bankban megígérték neki, a 350 ezer forint valóban a bankszámláján volt. Közben megérkezett az esedékes fizetése is. Így aztán a gyerek tandíját befizette, majd a feleségével a kedvenc hipermarketükben bevásárolt.
Néhány nap múlva ismét nagyobb öszszeg érkezett a számlájára, kereken 350 ezer forint. Azt gondolta, a felesége testvére adta meg neki azt a pénzt, amelyet fél éve 2 hónapra kért kölcsön. Pontosan 350 ezer forintot. Úgy számolta, ha megveszi a gyereknek a régen megígért laptopot, legalább 200 ezer forint marad még a bankszámláján.
Amikor azonban a benzinkúton, miután teletankolta az autóját, fizetni akart, ismét alig jutott szóhoz. A pénztáros, miután lehúzta a kártyáját, azt közölte vele, hogy a bizonylat szerint nincs pénz a számláján. Kovács Lőrinc erősködött, és azt hajtogatta, hogy ez lehetetlen, de a pénztáros második próbálkozása is hiábavaló volt.
Kovács Lőrinc ott helyben felhívta a bankját. Ijedtében ugyanis arra gondolt, valaki megint pénzt lopott a számlájáról. Az ügyintéző a következőket közölte vele:
- Uram, a rendszer szerint maga 150 ezer forinttal tartozik nekünk.
Kovács Lőrinc dermedten hallgatta a banki ügyintézőt, majd megkérdezte, hogyan keletkezett a tartozás.
- Úgy látom - mondta olyan hangon az ügyintéző, mintha mindennapos esetről volna szó -, hogy rendszerhiba történt, véletlenül kétszer rakta a komputer a számlájára a 350 ezer forintot. A hibát most észleltük, és korrigálnánk. De mert ön jogosulatlanul használta a bank pénzét, és mert így csak 200 ezer forint volt a számláján, annyit visszavettünk. A fennmaradó...
- Hölgyem - vágott az ügyintéző szavába dühösen Kovács Lőrinc -, nem értem magukat. A múltkor, amikor észlelték, hogy rajtam kívül más is használja a folyószámlámat, azonnal értesítettek. Most, amikor abban a hitben, hogy van pénz a számlámon, vásárolok, aztán mégsem tudok fizetni, én hívom önöket, hogy mi lehet a probléma. Így derül csak ki, hogy valójában nem az adósom fizette vissza nekem a tartozását, hanem önök hibáztak. Ilyenkor nem érzik kötelességüknek, hogy mielőtt teljesen lenullázzák a számlámat, elnézést kérve értesítsenek a tévedésükről?
- Annyit tudok önnek mondani, amit a rendszerben látok: tartozik a banknak. Ezért én nem fogok öntől elnézést kérni.
