Hát, az idei sem lesz az a nemzeti ünnep, amelyen "egy testvér lesz minden ember", s fellángol lelkünkben "szép égi szikra szent öröm." A népszavazás az utolsó alkotmányos lehetősége a kormánynak a demokratikus keretek között történő távozásra, közölte tavaly Orbán Viktor a Fidesz elnöke, aki 2006. október 23-án az Astoria-barikádon hirdette meg a referendumot. Arról nem beszélt, hogy az utolsó lehetőség után mi következik. Nála persze mindig van utolsó utáni nap, kérdés, hogy mindenki olyan nagyvonalúan kezeli-e a naptárt, mint ő.

Tavaly, a március 15-i nagygyűlésen szónoklatában azt mondta a Fidesz elnöke, hogy a győztes népszavazás után a kormánynak nem marad más választása, minthogy távozzon: ha nem teszi, elkergetik. A Fidesz által szociálisnak nevezett népszavazás genetikusan antiszociális. Erőszakos utcai akciók kanalizálásra született ötlet, amely folyamatos fenyegetésbe torkollik. Semmi jele, hogy érdemben köze volna vizitdíjhoz, tandíjhoz. Nem is lenne ez egyszerű, ha például arra gondolunk, hogy a falvak népét arra kell mozgósítania a Fidesznek, hogy mindenképpen fizessék tovább adójukból a városi középrétegek gyermekeinek egyetemi oktatását. Mert az úgy igazságos. Nem lesz ebben a kampányban semmi esélye a megfontoltságnak, ez ismét csak a kormány elsöpréséről fog szólni, ahogy a másik oldal pedig félő, hogy feltehetően újfent terrorveszélyre és nemzetbiztonsági kockázatokra fog bukkanni.

Érthető, ha a köztársasági elnök ezt az értelmetlenséget a lehető legszűkebbre akarja fogni, és az első jogszabály szerint alkalmas napra kiírta a népszavazást. Nem biztos azonban, hogy a legéletszerűbb megfontoltsággal járt el. Hogy a kínos és terméketlen kampány zsugorítása fontosabb, mint az orbáni fenyegetésnek kulisszául szolgáló március 15. kivonása a kergető-ünneplésből.

Érdemben nem lesz nagy különbség. Az ügy így is, úgy is kínos. Az egyik fél a háziorvosokat a vizitdíj eltörlése esetén elszegényedéssel fenyegeti, a másik alkalmatlan eszközzel próbálja kitölteni a szociálliberális kormányzás miatti dühét. Miközben nem lehet itt már nekiszaladni a parlamentnek, hogy kikergessék onnan a képviselőket, még ha Orbán úgy tesz is, mintha lehetne. Nem ez a tét.

Létünk méltósága. A szabadítsuk ki Budaházyt! jelszava és a "fel Budára, Táncsics börtönéhez" közötti kínos különbség újbóli megélése. Ez az a tandíj, amit, bármi lesz is az eredmény, félő, hogy nemzeti egységben dulakodva mindenkinek meg kell fizetnie.

És nem utólagosan.