Orosz József: Ön fideszes?
Péterfalvi Attila: Nem. Dehogyis.

Orosz József: Akkor sem, hogyha a rendszerváltás után, illetve az első parlamenti időszakban a most nagyobbik ellenzéki pártnak volt a szakértője?
Péterfalvi Attila: Adatvédelemmel nagyon kevesen foglalkoztak Magyarországon. A 80-as évek végén, mint főiskolai oktató, tudományos munkaként választottam ezt a területet, majd 1990-ben az első három olyan személy között voltam Magyarországon, aki NATO ösztöndíjat nyert, a személyiségi jogok és az adatvédelem volt a témám. Amikor hazatértem Amerikából, akkor folyt a Parlamentben az adatvédelmi törvény vitája, és akkor kért fel a Fidesz, hogy szakértőjük legyek ebben a témában.

Orosz József: 2001-ben az akkori ellenzéki szocialista szavazatokkal, ’majd a ház négyötödének szavazatával lett adatvédelmi ombudsman, míg most a kormányzó szocialisták nem szavazták meg, hogy maradjon a hivatalában. Mit gondol, ez a stigma önre égett, hogy fideszes?
Péterfalvi Attila: Én nem szeretem, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy erkölcstelennek tartom az ilyen megbélyegzéseket.

Orosz József: De részemről ne vegye ezt megbélyegzésnek, pusztán kérdezem Öntől!
Péterfalvi Attila: Nem, nem, nem! 2001-ben a harmadik körben vállaltam a jelölést. Első körben megkeresett az akkori kormányoldal. A Fidesztől érkezett krérésre, hogy vállaljam a jelölést, nemet mondtam. A második körben a köztársasági elnök felkérésére nemet mondtam és akkor, amikor már két sikertelen jelölt volt, akkor a szocialista párt üzent értem, hogy engem elfogadnának, ha jelölnének. Megkérdezték a szocialista pártot, nem zavarja-e őket az, hogy én a Fidesznek voltam a szakértője, és erre akkor Vastagh Pál így válaszolt: „nem, mert 90-ben a szocialista párt is ellenzéki párt volt és ha én olyan törvényért dolgoztam, ami az akkori ellenzéknek jó lett, az tulajdonképpen a szocialistáknak is jó”.
Azt gondolom, a hat év alatt hozott több mint 12 ezer döntésem után, hogy ezek a megbélyegzések nem helyénvaló dolgok.

Orosz József: Most megüzenték önnek, hogy ne számítson szocialista szavazatokra?
Péterfalvi Attila: Nem, természetesen nem volt ilyen üzenet. A információim zömmel a médiából származnak, ám természetesen beszélgettem parlamenti képviselőkkel is mindegyik pártból.

Orosz József: És azt mondták, hogy nyugodtan vállalja el az újbóli jelölést, megkapja a szavazatokat?
Péterfalvi Attila: Nem hangzott el ilyen, erről nem is konzultáltam a pártokkal, hogy mit szólnának hozzá.

Orosz József: Miért?
Péterfalvi Attila: Mert azt gondolom, hogy ez egyrészt nem az én feladatom, másrészt pedig nagyon furcsa is lenne.

Orosz József: De ha a köztársasági elnök nem konzultál a parlamenti pártokkal a saját jelöltjeiről, akkor önöknek saját jól felfogott érdekükből, vagy amiatt, hogy ne egy megalázó procedúrán menjenek keresztül, mint amin átment Majtényi László, mint ahogyan átment Nagy Boldizsár, tehát jól felfogott érdekük nem azt diktálná, hogy mégiscsak kényszerüljön egy ilyen konzultációra?
Péterfalvi Attila: Az legalább annyira megalázó lenne, ha maga a jelölt járná a pártokat és kilincselne saját érdekében.

Orosz József: Mi ebben a megalázó?
Péterfalvi Attila: Az volt érdekes, hogy mind Nagy Boldizsár, mind pedig én is a szakmai bizottságoknál a támogatást megkaptuk. Az emberi jogi bizottságban 100 %-os támogatást, az alkotmányügyi bizottságban háromnegyedes többséget kaptam. A szakmai bizottságokban ellenszavazat nélkül vettem az akadályt. Ez után nem merült fel, hogy ha a köztársasági elnök újra jelölne minket, újra szakmai bizottságok elé kell-e menni, vagy esetleg a frakciókhoz kéne menni. Ez utóbbit természetesen bevállaltam volna – a biztos egyébként is kapcsolatban áll a képviselőkkel a bizottságokon keresztül –, de politikusokhoz elmenni házalni, hogy válasszatok meg, azt nagyon méltatlan szerepnek érezném. Méltatlan lenne az ombudsman intézményéhez is ilyen alkudozás.

Orosz József: Ön hogyan tapasztalta, miként működik a politika kiválasztási mechanizmusa? Mekkora részt képvisel ebben a „jó elvtárs” és mekkora részt képvisel ebben a szakmaiság?
Péterfalvi Attila: Az adatvédelmi törvény nagyon szigorú feltételeket ír elő az adatvédelmi biztossá váláshoz, tíz év szakmai gyakorlatot követel meg az adatvédelmi eljárások területén. Tehát eleve szűk a merítési lehetőség. A jelöléskor szakmai szempontból kakukktojás lehet a jelölt személye a pártok számára. Utólag persze azt gondolom, hogy a politika nem szereti azt, ha valaki szakmai szempontok szerint korlátozhatja a politikát, hiszen a politika nem szereti, ha korlátozzák. Gondoljunk arra, hogy volt olyan eset, amikor magát az alkotmányt kívánta a politika azért módosítani, hogy az ő politikai elképzelése átmehessen.

Orosz József: Az Ön tevékenységének bírálói leginkább a következetlenségét rótták fel a döntéseiben. Mi magyarázhatja ezt a gyakori megjegyzést? Heves vitát váltott ki, hogy az intézkedő rendőröknek azonosítót kell viselnie, de egy másik állásfoglalásában már arról szólt, hogy a képmásuk nem hozható nyilvánosságra. Vagy én keverem össze a szezont a fazonnal?
Péterfalvi Attila: Nem, ez a jogi érvelésnél is tökéletes irány. Ez nem következetlenség, hanem éppen a következetesség. Az Alkotmánybíróságnak az a döntése, amire hivatkoznak, az arról szól, hogy a rendőr nem jelenhet meg „arctalanul” a közterületen, nem intézkedhet így. A rendőrnek azonosíthatónak kell lennie. Azt mondja az Alkotmánybíróság, a jogalkotó feladata, hogy megtalálja az azonosítás módját. Ilyen lehet például az azonosító szám, hogy a rendőrrel szemben el lehessen járni, ha valamilyen túlkapás, vagy jogellenes magatartás történik részéről. De nem az arca alapján kell azonosítani. 2006 őszén nem viseltek azonosító számot, tehát nem lehetett őket azonosítani. Erre született az ellenreakció, akkor fotózzuk le a rendőrök arcát. De ez még önmagában nem teszi jogszerűvé a jogellenes azonosíthatatlanságot.

Orosz József: A rendőrök azonosíthatóságával kapcsolatban mennyire követte nyomon az állásfoglalásának utóéletét? Hogy csak egyetlenegy példát mondjak: miközben az elmúlt pénteken Budapesten a Vas utcában a Magyar Gárda gyűlést tart, odamegy Kende Péter író, és azt üvöltik Kende Péternek, hogy „vonatra vele”, aközben ugyan ez a tüntető a helyszínt biztosító rendőr arcába üvölti, hogy „hol van az azonosítód, hol van az azonosítód, azonnal vedd elő?!”
Péterfalvi Attila: Igen, pont az a lényeg, hogy a rendőrnek azonosíthatónak kell lennie, és erre nézve a törvény jelenleg az azonosító számot mondja ki. Én az utóélet közé sorolom azt is, hogy a következő rendőri fellépéseknél már volt azonosító szám, így indirekt módon is elismert ténnyé vált.

Orosz József: Ön szerint mit jelez az, amiről az előzőekben próbáltam beszámolni az Index által publikált videó alapján, hogy miközben „jogkövetőként” követeli a rendőr azonosító számát, ám egyúttal sajátos „jogértelmezőként” kétsége nincs, hogy az arcába üvöltheti: „vonatra vele”?
Péterfalvi Attila: Nyilván azt a fajta felfokozott reakciókat és azt a fajta társadalmi megosztottságot jelzi, amellyel szemben az ombudsmanok már többször felszólaltak. Az alkotmányos alapjogokkal élni, az jelenleg azt jelenti, hogy sokszor visszaélnek velük, és ilyen szempontból az ombudsmanoknak nyilván fokozott szerepe van. De nemcsak az ombudsmanoknak, hanem a különböző egyéb hatóságoknak. Ebből a szempontból fontos az, hogy milyen bírói gyakorlat alakul ki, milyen eljárások indulnak, egyáltalán megállapít-e a hatóság jogsértést, és ha megállapítja a jogsértést, akkor van-e polgári jogi, vagy büntetőjogi konzekvenciája.

Orosz József: És miért nem válaszol a kérdéseire, amit most feltett?
Péterfalvi Attila: Mert azt gondolom, hogy ezek egyelőre nyitott kérdések.

Orosz József: Ez meg egy diplomatikus válasz volt.
Péterfalvi Attila: Mert nem nagyon lehet olyan fajta megszületett konkrét ítéletekről jelenleg szólni, vagy olyan elmarasztalásokról szólni, amelyek megnyugtató irányvonalat jelentenének. Ha ezen a helyzeten valamilyen módon változás történne, akár önkéntes jogkövetéssel – amit én a legfontosabbnak tartanék –, akkor a jog kényszere útján változna a helyzet.

Orosz József: Tartott-e önvizsgálatot a parlamenti leszavazása után, hogy vajon mi volt az, amivel nem felelt meg a kormányzó pártoknak? Miközben egy, a napokban publikált nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarországot az élvonalba sorolták az adatvédelemben, ezen keresztül a nemzetközi megmérettetés az ön tevékenységét is értékeli, vajon ez miért nem konvertálható parlamenti szavazatokra?
Péterfalvi Attila: Igen, erre utaltam korábban, hogy a politika nem szereti, ha korlátozva érzi magát, márpedig az adatvédelmi biztos a döntéseivel, a jogszabály-véleményezésével korlátozza őt, amely nem népszerű feladat.

Orosz József: Amikor azt kérdeztem öntől, hogy végzett-e bárminemű önvizsgálatot, azzal folytatnám a kérdést, mi volt a baj Majtényi Lászlóval? Nemzetközileg elismert és megbecsült adatvédelmi biztos? Igen! Mégis megbukott. Mi volt a baj Nagy Boldizsárral? Nemzetközileg és itthon is elismert nemzetközi jogász? Igen! Mégis megbukott. Mi volt a baj Halmai Gáborral? Elismert alkotmányjogász? Igen! Mégis megbukott. Mi volt a baj Önnel? Visszaigazolja az ön munkáját a nemzetközi összehasonlítás, ám mégis megbukik.
Péterfalvi Attila: Hát ezek is költői kérdések lehetnek.

Orosz József: Ezek abszolút reális kérdések, nem költőiek.
Péterfalvi Attila: Hát igen, csak a választ nem fogjuk megkapni. Talán meg kéne kérdezni a politikától, de ott nem fogunk őszinte válaszokat kapni. Azt gondolom, hogy a politika talán nem szereti a karakteres személyeket.

Orosz József: Mit jelent az, hogy nem szereti a karakteres embereket? Nem szereti a fideszeseket, nem szereti a liberálisokat, nem szereti a szocialistákat? Vagy ellenkezőleg, lehet ön szakmailag kitűnő, ám megfelelő időben kell fideszesnek, vagy szocialistának, vagy liberálisnak lennie?
Péterfalvi Attila: Nem, a szakmai karakterre gondoltam. Aki csak a szakmaiságot nézi, az nyilván nem fog elnézni és elintézni semmit a politikának. Noha egyébként a szakmaiságban az is benne van, hogy amit az  elképzelésekből jogszabályba lehet formázni, azt meg kell csinálni. Ebből a szempontból is azt gondolom, hogy nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a hat év teljesítményéről. Azokat a jogszabályi megoldásokat, amelyeket meg lehetett csinálni, segítettünk megcsinálni.

Orosz József: Ha a történteket ennyire racionálisan feldolgozta és tudja a képletet, akkor mégis miért fogadta el az államfő újbóli jelölését? Nem volt elég azt megelőzően a Majtényi-fiaskó, a Halmai-fiaskó, hogy lássa, valójában hogyan működik a politika?
Péterfalvi Attila: Azért nem, mert a köztársasági elnök úr azt mondta, hogy miután a jelöltjeivel szemben semmiféle szakmai kifogás nem merült fel, ő szeretné őket újból jelölni, amennyiben vállalják.

Orosz József: Ön egyetért egyáltalán a köztársasági elnök jelölési metódusával, hogy nem folytat konzultációt a parlamenti pártokkal? Ennek azonban az a következménye, hogy a jelöltek megalázó procedúrán mennek keresztül, és a végén bukottként jönnek ki a Parlamentből.
Péterfalvi Attila: A köztársasági elnök úr nagyon fair módon közli ezt a jelöltjeivel.

Orosz József: Mondja, képes-e az ember arra, hogy bebizonyítsa: nem, nem vagyok fideszes? De mondok mást! Képes lehet-e egy újságíró arra, hogy bebizonyítsa: nem, nem vagyok „szoci”? Ön attól még lehet kiváló adatvédelmi biztos, hogy fideszes, ám egy percig nem lenne jó ombudsman, ha kizárólag fideszes lenne. A megbélyegezettség és a politikai besorolás a racionális értékítéletben kiiktatja a szakmai képességet és tudást?
Péterfalvi Attila: Azt gondolom, hogy úgy nem lehet képes rá, hogy Kiáll és kiabál az utcasarkon, vagy a médiában. Talán az életével, vagy az életművével, vagy a tevékenységével tud bizonyítani. Itt a szomorú csak az egyébként – ahogy az előbb említette a pénteki tüntetést –, hogy amint elvárjuk az utca emberétől, hogy ne rakjon stigmákat valakire, a minimum az lenne, hogy a politikus is járjon ezzel elől, ő sem osszon stigmákat. Ha ezt a megbélyegzést az átlagembertől nem fogadom el, akkor a politikustól még úgy se lenne szabad elfogadni.


(A Klubrádió Kontra című műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett szövege.
A műsor hangfelvétele mp3-as formátumban>>>>)

Péterfalvi Attila