Csakhogy a szöveg nem pontos: egy szó nem stimmel a kőbe vésett, az emlékművön - többszörösen is - idézőjelek között szerepelő mondatban: Radnóti ugyanis nem csecsemőket ír Nem tudhatom című versében, hanem csecsszopókat. Először arra gondoltam, hogy talán elírás történt, de aztán kiderült, hogy az emlékmű alkotója, Melocco Miklós szándékosan formálta át a klasszikus sort, ezt ő maga nyilatkozta. Utóbb beszéltem vele. Azt mondta: neki nem tetszik a "csecsszopó" szó, szerinte durva, nem illik Radnóti szelíd személyiségéhez. Hozzátette: az utókornak joga van a finomításokhoz. Majd úgy fogalmazott: "ezt a dolgot elintézem majd Radnótival a mennyországban."

Kell-e még itt valamit magyarázni? Az emberekben, akik betűzgetik a márványtalapzatra vésett idézetet, valószínűleg még nem nőtt meg kellően az értelem. Nyilván megzavarná őket a szó - csecsszopók. Elröhögcsélnének rajta, vagy épp ellenkezőleg, megbotránkoznának.

Hálásak lehetünk Meloccónak, hogy felnyitotta a szemünket. Vannak ugyanis renitens költőink Radnótin kívül is, másokat sem ártana kicsit fazonírozni - vagy legalábbis politikailag korrektté tenni.

Milyen súlyos diszkrimináció például, amikor József Attila a Kései siratóban az édesanyjához szólva azt írja: "Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, / mind visszaloptad
az utolsó órán!" Köztéri emlékművön ennek legfeljebb
az a variációja képzelhető el: "Roma származású vagy! Amit adtál hízelegve, / mind visszavetted magadnak az utolsó órán!"

Petőfinek a Mit nem beszél az a német című verse még erősebb korrekcióra szorul. A heves forradalmár költő nem átallotta azt írni, hogy a német "Háborút küld a magyarra / Országunkat elfoglalja. / Foglalod a kurvanyádat, / De nem ám a mi hazánkat!..."

Kell-e magyarázni, hogy az idézet közepén szereplő sort mindenképpen ki kell váltani egy másik szófordulattal. Mondjuk így: "Foglalod ám a teringettét, még mit nem!" Esetleg: "Foglalod ám, még csak az hiányozna, ebugatta!", vagy "Foglalod ám, ahogy azt a Móricka elképzeli!"

A szobrász a menyországban elintézi a költővel