Még csak az sem igazán baj, hogy itt mindenki megy neki a saját tükörképének, bele az üvegbe, egyenesen. Nem baj, csak nem jó nézni. Így Kövér Lászlót sem, aki 1999-ben, hatalmi pozícióból, a Fidesz által is menedzselt 1989-es négyigenes népszavazást is populista akciónak nevezte, most viszont pártja szakmányban gyártja a referendumtervezeteket. Furcsa emlékezni arra is, hogy az MDF '89-ben még azt mondta, aki magyar, otthon marad - hiszen már megvolt a politikai megállapodás.

Az már baj viszont, hogy népképviseleti demokráciában vagy falvak elszakadásáról, vagy országok szövetségi rendszerhez csatlakozásáról szoktak népszavazást tartani, mindent, ami köztük van, tipikusan választott és négyévenként leváltható parlamenti képviselőkre bízzák. A nép viszont szavaz, ahogy akar, nem leváltható. Tovább a zavart jelző úton: emlékszik-e még valaki arra, hogy Bauer Tamás SZDSZ-képviselőként éppen a Fidesz-ciklusban morogta meg a szocialistákat, akik Torgyán József államfővé választásának megakadályozása érdekében készek lettek volna akár népszavazást is rendezni a közvetlen elnökválasztás bevezetése érdekében? A cél nemes, írta Bauer, a választási vereség sebeit még érző, a Fidesz által újra meg újra megalázott szocialisták ki is használhatnák szervezeti erejüket, és vereséget mérhetnének a jobboldali koalícióra, sőt, egy közvetlen elnökválasztáson akár meg is verhetnék a jobboldal jelöltjét, csak épp a demokrácia alkotmányos alapjai válnának bizonytalanná.

Ez a baj most is. És még ez sem csak önmagában.

Akkor, amikor a Fidesz a megerősítőnek nevezett kormánygyengítő népszavazásra mozgósít az egészségbiztosítási reform ellen, belepörög egy örvénybe. Nevét adja egy akcióhoz, amely durván, cinikusan született: az ügy ötletgazdája, Morvai Krisztina által szemkilövető törpepártnak nevezett SZDSZ-t kellene meggyőzni arról, hogy szavazzon a saját tervezete ellen a parlamentben, illetve rávenni arra, hogy azt kitegyék az éppen Morvai- és Fidesz-ihletettséggel lelkesedő utca népe időnként felületes megfontolásainak, de gyakran alapos dühének. Komolyan gondolja ezt valaki, vagy csak játszanak a népszavazással?

Emlékszik-e még bárki a kezdeményezők közül Sólyom László alkotmányossági credójára: a jog nem érhet az emberi méltósághoz.

S a politika?