(Közmorbid egy részben)

Idős házaspár beszélget:

Férj: Már vagy fél órája szépítkezel fiacskám. Csak nem randira mész? Valami szívtipró Don Juan az elfekvőből?

Feleség: Ugyan Lajos! Csak nem vagy féltékeny? Egyébként a mamához készülök, a temetőbe.

Férj: És már nem is akarsz visszajönni?

Feleség: Nagyon vicces! Úgyis tudod, hogy a férfiak korábban halnak, különösen a Lajosok. Szerinted jól áll nekem ez a blúz?

Férj: Attól függ, hogy milyen szemfedőt választasz hozzá.

Feleség: Lajos! Ízetlen vagy! Nem szűk egy kicsit ez a szoknya hasban?

Férj: Hasban? Látnád magad hátulról! Viccen kívül szívecském, muszáj magad beleerőltetned negyven év után az esküvői ruhádba?

Feleség: Ez nem az esküvői szoknyám, ezt a temetésedre tettem félre. Most is csak azért vettem elő, mert nagyon fontos, hogy jól nézzek ki. Kellene vennem már egy új télikabátot is.

Férj: És ha nyáron lesz a temetésem? Mindig is szórtad a pénzt!

Feleség: Mit szólnál ehhez a kalaphoz? Nem merész túlságosan?

Férj: De. Sötétedés után ne használd! Még halálra rémisztesz valakit. Egyébként szabadna megkérdeznem, miért annyira fontos, hogy jól
nézz ki?

Feleség: Villamossal megyek.

Férj: És?

Feleség: Fokozott ellenőrzést tart a BKV.

Férj: Na és? Elmúltál 65 éves, nem kell jegyet venned.

Feleség: Látod Lajos, így jár, aki csak a hülye sporthíreket olvassa az újságban. Most már nemcsak a jegyeket és bérleteket ellenőrzik a villamoson, hanem a gúnyát is.

Férj: Gúnyát?

Feleség: A BKV megelégelte, hogy ápolatlan, koszos, büdös, hajléktalan emberek melegedőnek használják a járatait. Külön őrök vigyázzák a rendet a BKV járművein, és leszállítják azokat, akiknek a megjelenése kívánnivalót hagy maga után. Egyelőre nem tisztázott, hogyan különböztetik meg a hajléktalanokat a kisnyugdíjasoktól. Nem élném túl, ha leszállítanának. Nagy szégyen lenne.

Férj: Hm. Nem volna mégis egy másik kalapod? Ez így, ebben a formában eléggé ellenőrellenes.

Feleség: Ápolatlannak tűnök?

Férj: Éppen ellenkezőleg. Úgy nézel ki, mint egy ápolt. Tudhatunk egyébként valamit a kritériumokról? Mondjuk a nercbunda, az tutibiztos. De mi van egy húszéves télikabáttal?

Feleség: Ettől félek én is. De ezzel a kis nett színházi retiküllel szerintem ellensúlyozni tudnám a télikabátom kopottságát. És szerencsére megőriztük a nagyi stóláját is, amit Ferenc Jóska temetésén viselt. Mit szaglászol, Lajos?

Férj: Mintha említetted volna, hogy a büdöseket se engedik felszállni. Tisztázni kellene, hogy a naftalinszag büdösnek számít vagy sem. Egyáltalán, ki dönti el, hogy hol végződik az illatos, és hol kezdődik a büdös? Ez annyira szubjektív!

Feleség: Nyilvánvaló, hogy képzett szagembereket alkalmaz a BKV annak eldöntésére, hogy ki szállhat fel a villamosra, és ki nem. Jegyeket, bérleteket, hónaljakat ellenőrzésre felmutatni szíveskedjenek!

Férj: Ez alkotmányellenes. Büdösnek lenni ugyanis állampolgári jog. Benne van az alkotmányban, hogy származása, vallása és bőrszíne miatt senkit sem lehet megkülönböztető eljárásban részesíteni.

Feleség: De a hónaljszag nincs az alkotmányban. Ez egy bűzlő joghézag, amibe pont beleesünk. Maradt egy kis bolgár rózsavizem a kommunizmus időszakából. Szerinted belém lehetne kötni, ha tennék belőle a fülem mögé?

Férj: Beléd. Egyébként, ha én a BKV helyében lennék, akkor külön-külön kocsiba szállítanám az illatos utasokat, és a büdöseket. Ezt már számtalan helyen kipróbálták a világon, és bevált.

Feleség: Valóban. Van szép magyar neve is: apartheid. Na, Lajos, mondd meg őszintén: hogy festek? Felszállhatok így szerinted egy villamosra?

Férj: Őszintén?

Feleség: Őszintén!

Férj: Határeset. De őszintén szólva, nem voltam teljesen őszinte.

Feleség: Akkor taxival megyek. Van egy kis félretett pénzünk, tudod, ha bármelyikünkkel történne valami...

Férj: Mi lesz velünk fiacskám, ha elhasználod villamosra a gyászruhát, és elköltöd taxira a temetési pénzt?

Feleség: Nincs más választásunk Lajos: sose halunk meg!