Lesz még egyszer szuperkontinens!
A legősibb ismert szuperkontinenst Rodiniának nevezik, kb. 1,1 milliárd éve tömörült össze, és 250 millió év múltán hasadozott szét. Mivel az utolsó, a Pangea nagyjából 300 millió éve állt össze (és 100 millió éve kezdett feldarabolódni ismét), nagyjából egy ilyen ciklus felénél tartunk. Ha tehát valami értelmes lény úgy 250-300 millió év múlva a Földre látogatna, valószínűleg egyetlen sivatagos óriáskontinenst látna, melyet a világóceán fog körül. Akkor már nem lesz ember, de nem létezik majd a ma élő többi állat- és növényfaj zöme sem. A jelenlegi lemezmozgások azt mutatják, hogy a Csendes-óceán lassan bezárul, az atlanti medence pedig tágul, vagyis előbb-utóbb Kelet-Ázsia és Nyugat-Amerika összeforr, Afrika északnak, vagyis Európának tart, Ausztrália pedig útban van Délkelet-Ázsia felé. A kőzetlemezek globális átlagban évi 15 milliméterrel mozdulnak el egymáshoz képest.
Az utóbbi egy-két évtizedben több kutató is megalkotta a maga változatát a jövőbeni szuperkontinensre, melyet a szakmában Amasiának (Amerika és Ázsia nevéből származtatva) vagy Novopangeának neveztek el. Az előbbi elmélet Chris Hartnady dél-afrikai, utóbbi Roy Livermore brit kutató nevéhez fűződik. A két hipotézis nagyjából abban tér el egymástól, hogy az előbbi szerint az Antarktisz marad a helyén, a másik szerint viszont az is "felúszik" északra. Jelenleg nincs aktív törészóna a déli kontinens körül, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen tektonikai képződmény a jövőben ne alakulhatna ki. Merőben eltérő viszont Christopher Scotese (Texasi Egyetem) elképzelése, aki hosszan kutatta a kontinensek múltbeli elhelyezkedését, és ebből próbálja kivetíteni a jövőt. Úgy véli, a következő 50 millió évben Afrika északnak nyomulva eltünteti a Földközi-tengert, és Európával ütközve egy a Himalájához hasonló magashegységet gyűr fel Európa déli peremén, az északnak haladó Ausztrália pedig Borneóval együtt Dél-Kínához forr. Úgy 200 millió év múlva szerinte megáll az Atlanti-óceán terjeszkedése, ehelyett alábukási zóna keletkezik Amerika keleti partvidékén, az Atlantikum bezárul, és Észak-Amerika összeforr a már egyesült európai-afrikai kontinentális kéreggel. Az így létrejövő szuperkontinenst Pangea Proximának nevezte el.
Természetesen senki sem képes kimutatni, melyik kutató elképzelése válik majd valóra, de abban teljes az egyetértés, hogy egy új szuperkontinens a jövőben ismét kialakul. Annál érdekesebb annak előrevetítése, milyen körülmények uralkodnak a majdani "össz-Földön" (Pangea nagyjából ezt jelenti). Azt elég jól tudjuk az üledékekből és őslénytani adatokból, milyen lehetett a világ 250 millió éve, a Pangea korában. Mindenekelőtt nagy szélsőségek jellemezték. Trópusi vidékein a hőmérséklet meghaladta a 40 Celsius-fokot, míg a közepes földrajzi szélességeken a forró nyarakat zord telek váltották, sok hóval. Nyári olvadáskor valószínűleg hatalmas áradások formálták a felszínt. A szuperkontinens belseje nyilván rendkívül száraz volt, hiszen a csapadékot hozó szelek nem hatolhattak olyan nagy távolságokra, viszont a szárazföld és a tenger közti tetemes hőmérséklet-különbség miatt igen erős lehetett a monszunhatás. Ilyen körülmények között a Pangeának csak csekély része nyújtott barátságos körülményeket az élet számára. Az óceáni életnek sem kedveztek a körülmények. A tengeráramlások manapság fennálló rendszere szuperkontinens esetén megszűnik létezni, a tengervíz vertikálisan rétegzetté válik, néhány száz méteres mélységtől lefelé olyan erősen oxigénhiányos, hogy alig néhány élőlény létezhet benne. A szárazföldi élet is megsínyli a szuperkontinens-állapotot; minden idők egyik legnagyobb fajpusztulása jellemezte a 250 millió évvel ezelőtti Pangeát, a perm időszaki nagy kihalás idején. Ennek pedig nem külső, Földön kívüli oka volt, hanem az, hogy elviselhetetlenné váltak az addigi élőhelyek. Ahol viszont megfelelőek voltak a körülmények, rendkívül változatos ökoszisztéma alakult ki, például a nevezetes Glossopteris-flóra, mely akár a déli szélesség 20. fokáig is lehatolt, és képes volt túlélni a hat hónapos téli sötétséget is.
Akármilyen formában is alakul újjá a jövendőbeli szuperkontinens, az emberi faj már nem lesz résztvevője és szemtanúja a korabeli életnek és a körülményeknek. Létünk a bolygón csupán múló eseménye a Föld történetének.
