Biztos vagyok abban, hogy semmibe, ami pseudo, nem szabad belemenni. Kelet-Közép-Európa híres arról, hogy látszatintézményeket hoz létre, látszatintézményeket működtet. Sokkal jobb, akár remény nélkül, fenntartani egy követelést, mint megalkudni." Miután 2007. november 26-án az Országgyűlés elfogadható mértékű hatásköri kurtítások után megszavazta a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvénymódosítást, a köztársasági elnök legfontosabb feladata az maradt, hogy hiteles személyiség kerüljön az új pozícióba. Nem nehéz belátni, hogy egy újonnan létrehozott hivatal esetében ennek mekkora jelentősége van. December 4-én Sólyom bejelentette: Nagy Boldizsár nemzetközi jogászt jelöli. A jelölt ellen azóta sem hangzott el komoly kritika, nem tehet róla, hogy az országgyűlési képviselők csúful leszavazták. Ennek hatását most meg sem próbálom elemezni, csupán Sólyom apró tévedésére szeretném a figyelmet felhívni. A hírügynökségi jelentések szerint: "Nagy Boldizsárról az államfő kiemelte, hogy ő hozta be a jövő nemzedékek biztosa eszmét Magyarországra mint nemzetközi jogász." Nagy Boldizsár alkalmasságát ez jottányit sem érinti, de, úgy tudom, nem ő hozta be. Egy fontos szereplő a múlt ködében elveszett. Róla szól ez a cikk.

Kiszely Károly 1985-ben az ABC Szamizdat Kiadónál megjelent Zöld meditációk című könyvében ezt írja: "Legyen erős jogkörű, a politikai és gazdasági szférától független környezetőr szószólói intézmény, melynek hatalma eszményi esetben az Alkotmánybíróságéhoz hasonlít." Kiszely ekkor már ismert alakja volt a (második) nyilvánosságnak, hiszen 1976-ban ő volt az első, aki nem valamelyik kisegyház tagjaként tagadta meg a pártállami hadseregben a katonai szolgálatot, hanem katolikusként hivatkozott lelkiismereti okokra. 33 hónap fogházbüntetést kapott, melynek letöltése után is következetesen síkraszállt a lelkiismereti szolgálatmegtagadás jogáért, a civil szolgálat bevezetéséért. Gorbacsov is kellett hozzá, de Kiszelynek (és az őt követő szolgálatmegtagadóknak) fontos szerepük volt abban, hogy az egykori keleti blokk országai közül Magyarország az elsők között vezette be a polgári szolgálatot.

1987-ben a politikai rendőrség megelégelte Kiszely írásait, békemozgalmi és emberjogi tevékenységét, és útlevél nélkül kitoloncolták Magyarországról.

Nem ment messzire, Ausztriában telepedett le, és miután megtapasztalta, hogy a természet védelmének ügye a "szabad világban" sincs megoldva, egyre nagyobb erőbedobással dolgozott az intézményes biztosítékok megteremtéséért. Miközben Bécsben szociális munkásként dolgozott, éjt nappallá téve írta tanulmányait, melyeknek a címei is sokatmondóak: Joghézag a jogállamon, Környezet és jogállam, Demokráciát levegő nélkül?, Keleti sémák után nyugati sémák? A negyedik tényező. Az utóbbi fogalomról kapta nevét a környezetvédelmi szószóló intézményének hazai népszerűsítésére megalakult Negyedik Alapelv Kezdeményezés. A negyedik alapelv arra utal, hogy a klasszikus jogállam kiegyensúlyozott működését három egymást ellenőrző hatalmi ág biztosítja: a törvényhozás, a kormányzás és a független bírói hatalom. Azonban Kiszely szerint Nyugat-Európában bebizonyosodott, hogy az egyre mélyülő ökológiai válság kezelésére negyedik tényezőként szükség van egy pártatlan, a politikai és a gazdasági szférától független, csakis a természet érdekeit képviselő, önálló szakértőgárdával is rendelkező környezetőr testület felállítására. Ez a megfogalmazás kétségkívül ambiciózusabb, mint a most megvalósulóban lévő jövő nemzedékek ombudsmanja, amit az magyaráz, hogy a derűlátó tervezés időszakából, 1988-ból való. Kiszely 1985 és 1995 között felváltva használta a környezetvédelmi szószóló, az ombudsman, a jövő nemzedékek szószólója és a környezetőr testület kifejezéseket, de a lényeg mindig ugyanaz volt: erős strukturális biztosítékot találni a ma élő és a jövendő nemzedékek egészséges környezethez való alapvető emberi jogának biztosítására. Kiszely tanulmányai és a Negyedik Alapelv Kezdeményezés felhívása sok és sokféle lapban megjelentek - pl. Liget, Élet és Tudomány, Magyar Nemzet, 3. Part, Gaia Sajtószemle, Igen, Érted Vagyok, szamizdat Demokrata (ez egy másik Demokrata volt), Búvár - de a legnagyobb nyilvánosságot alighanem a Népszabadság 1989. április 28-i száma biztosította. A Csapody Tamás jogász, Csizmadia Gábor építész, Gadó György Pál erdőmérnök és Kiszely Károly teológus aláírásával megjelent felhíváshoz a szerkesztő a következő megjegyzést fűzte: "A társadalom hatékony közreműködését és kormányzati határozottságot igénylő feladatok sürgető megoldásáról van szó jövőnk érdekében." A kezdeményezők a megoldást 1989 áprilisában már nem a hatalmon lévőktől várták. Abban bíztak, hogy a nagy politikai változás idején lehetőség lesz egy olyan intézmény bevezetésére, amely más országok számára is például szolgálhat.

A szokatlan gondolatot a környezetvédők többsége is tartózkodással fogadta. Amikor a Duna-mozgalom elsöprő erejűnek tűnt, mi szükség lett volna egy ilyen különös intézményre? Aztán kicsit később a javaslat "karcsúsított" formája, a környezetvédelmi szószóló vagy ombudsman mégis bekerült néhány közös állásfoglalás sokadik pontjába. Mire az első szabad választás befejeződött, a Negyedik Alapelv előtt bezárultak a kapuk, Kiszely egyre nehezebben jutott publikálási lehetőséghez.

Dr. György Lajos tudományos kutató, a magyar környezetvédelem nagy öregje, a Gaia Sajtószemle szerkesztője kezdettől Kiszely mellé állt. Rendszeresen közölte írásait, és a '90-es években sem hagyta feledésbe merülni a környezetvédelmi szószóló gondolatát. Alighanem György Lajos érdeme, hogy Lányi András írót megismertette Kiszely követelésének lényegével. Lányi, a Védegylet alapító tagja 2000-től fölelevenítette a kezdeményezést. Fölkérte Sólyom Lászlót, hogy öntse a gondolatot törvényjavaslat formájába, amit Sólyom meg is tett. Lányi 2000-ben nagy jelentőségű előadás-sorozatot szervezett a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek kiemelt témája volt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának kérdése. Innentől az ügy folytatása már könnyebben nyomon követhető. Ha valóban sikeres, példamutató intézményt sikerül majd létrehozni, akkor egészen biztosan megemlékeznek majd a védegyletes Kajner Péter, Jávor Benedek és Schiffer András szerepéről, ugyanúgy, mint Szili Katalinról és Hegyi Gyuláról, akik az országgyűlési képviselők közül elsőként támogatták a kezdeményezést. De ne feledkezzünk meg a gondolat atyjáról sem, aki csaknem 20 éve kezdte küldözgetni cikkeit, leveleit. Sokakat zavart rámenőssége, de ismerjük el: igaza volt. Sok üldözést és mellőzést kellett elviselnie, mire eljött 2007 decembere, mikor a schengeni zónában szabadon közlekedhet Burgenland és Nyugat-Magyarország között, békében nevelheti számos gyermekét, és bízhat benne, hogy tavaszra a jövő nemzedékeknek rátermett biztosuk lesz Magyarországon.

Gadó György Pál,

természetvédő