Szívességi csalás

Az Egymillió gyanús hektár (december 5.) című írás kapcsán van egy jó hírem: ezek a földek szerintem nem vesztek el. Legalábbis azon az alapon nem, amit a cikk körvonalaz, vagyis az úgynevezett "szívességi használat".

Megítélésem szerint erre az esetre nem érvényes az elbirtoklás polgári jogi szabálya. Ennek ugyanis alapvető kelléke, hogy a föld tulajdonosa semmit se tudjon arról, valaki más, tipikusan például egy szomszéd huzamos ideig háborítatlanul használja azt. Ilyenkor jellemzően a tulajdonosnak felróható a föld idegen általi művelése, és ez a gondatlanság az alapja az elbirtoklásnak. (Magyarországon az állami tulajdonú földekre volt igaz tömegesen ez az állapot, ami miatt pár éve tízről tizenöt évre emelték az elbirtoklás idejét, hogy meggátolják az ingatlanok elvesztését.)

Amikor a tulajdonos tudja, hogy a "szívességi használó" kicsoda, és saját akaratából engedi át a föld birtoklását (és hasznainak szedését), az szerintem a színlelt szerződés tankönyvi példája. Függetlenül attól, hogy a szerződés írásban vagy szóban köttetett-e. Ilyenkor ugyanis a leplezett szándék valójában a föld tulajdonjogának átengedése, látszólagosan a "nemtörődömséget" feltüntetve. Márpedig a földekre 2011-ig érvényes a külföldiek tulajdonszerzési korlátozása.

Ezekben az esetekben alighanem sok esetben bizonyítható a rejtett szándék, tehát a 90-es évektől kezdődően minden ilyen földhasználatot felülvizsgálhatnak az illetékes hatóságok, amelyeknek módjuk van pert indítani a tulajdonjog-változás megsemmisítésére. (Ezt voltaképpen bárki megteheti a polgári törvénykönyv alapján, tehát akár a környéken élők bármelyike.)

Ez persze csak a jelenség jogi megítélése, a közgazdasági körülmények vizsgálata ettől függetlenül sem nélkülözhető. A külföldi magánszemélyek és a gazdasági társaságok földtulajdonszerzésével szembeni tilalom ma is nagy vitákat vált ki. Az állattartók például okkal követelik, hogy ha cégként végzik a gazdálkodást, akkor szerezhessenek olyan földet, amelyen takarmánygabonát termeszthetnek, hogy ne a piacon kelljen megvásárolniuk azt felárral.

A probléma tehát sokkal bonyolultabb, mint ami a politikai megszólalásokból felsejlik, hogy "a magyar földet ne engedjük át idegeneknek". Súlyos versenyképességi kérdésekre kell választ adni. Ettől a kamuszerződésekkel átjátszott földek sorsa még rendezhető. Az már más kérdés, hogy jobban járunk-e pusztán azzal, ha "magyar kézben" maradnak a földek.

Bak Mihály

újságíró

Amiért tiltakozunk

Tiltakoznak a helyi városvédők, mert a főváros egy jókora, csaknem 50 ezer négyzetméter alapterületű komplexumot szán a földalatti Mexikói úti végállomására és a mellette lévő parkoló helyére - olvasható A zuglói civilek esete a monstrummal címmel (december 13.) megjelent írásban.

Néhány adalék, annak megértéséhez, hogy miért tiltakozik Herminamező Polgári Köre:

1. A terv szerinti 30 méteres építménymagasság is indokolatlan, mert a civil szervezetek által javasolt 18 méteres átlagmagasság mellett is lehet igényes építészeti megoldást megvalósítani. 2. Az egyes tevékenységekre vonatkozóan az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) pontosan előírja, hogy adott alapterülethez hány parkolóhelyet kell létesíteni. A helyi hatóság azonban ebből akár 50 százalékot is elengedhet. A bemutatott tervek szerint e célra csak a szükséges mennyiség fele, mintegy 600 parkolóhely létesülne. Tehát a tervezők eleve abból indultak ki, hogy a zuglói hatóság megadja majd ezt a kedvezményt. Nehéz elhinni, hogy ez mindenféle előzetes egyeztetés nélkül történt. 3. A Mexikói úti parkoló már ma sem képes a P+R igényeknek megfelelni. A terv szerinti 400 (fizetős!) P+R parkoló a mai állapotok szerint messze nem lesz elegendő. 4. A terület megközelítése gépjárművel csak lakóövezeten belül, a kertes beépítésű Herminamező viszonylag csendes és szűk utcáin keresztül lehetséges. Noha a tervezők korábban maguk is megállapították, hogy "a tervezett létesítmény környezetében található útvonalak és csomópontok csúcsidőszakban nem rendelkeznek kapacitástartalékkal", azóta efelett nagyvonalúan szemet hunynak. Arról pedig hallani sem akarnak, hogy a vasúti töltés alatt közvetlen kapcsolatot biztosítsanak a Hungária körút felé. 5. A főváros városképvédelmi bizottsága - éppen a helyi civilek aggodalmait figyelembe véve - nem javasolta a beruházás és a rendezési terv támogatását, a közgyűlés azonban november 29-i ülésén a bizottság és a lakók véleményét figyelmen kívül hagyta, és az előterjesztő Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes nyomására elfogadta az új rendezési tervet. 6. Weinek Leonárd polgármester ígéretét, hogy a civil aggályokat majd figyelembe veszik, zuglói polgár nem veheti komolyan. A zuglói önkormányzat azon érvelése pedig, hogy "a főváros nem tud olyan tervet a kerületre kényszeríteni, amit az nem akar", pontatlan és cinikus. A kerület ugyanis esetünkben sajnos nem az itt lakók közösségét jelenti (akik köszönik szépen, nem kérnek ide semmiféle plázát), hanem a képviselő-testületet és a hivatalt.

A rendszerváltás óta számtalan példát lehetne felsorolni, amikor - a jelenlegi esethez hasonlóan - a zuglói polgárok kifejezett tiltakozása ellenére módosították a szabályozási terveket, lehetőséget adva ezzel családi vagy kisméretű társasházas kertvárosi övezetekben oda nem illő monstrumok építéséhez, és közreműködve a hagyományos zuglói városkép jóvátehetetlen lerombolásában. Esetünkre is érvényes az az építészek és várostervezők által többször is hangoztatott észrevétel, miszerint míg a világ nagyvárosaiban a hatalmas bevásárlóközpontokat a település határain építik, addig nálunk Budapest belső kerületeit, lakóövezeteit egyre-másra lepik el a plázák. A soron következő - a civil szervezetek tiltakozása ellenére - minden jel szerint a zuglói lesz.

Sebes Andor

Budapest

Nyelvi egyenjogúság

A sajtó beszámolt kormányzati források alapján arról, hogy az eszperantó érettségi nyelvvizsgákat költségtakarékosság miatt meg fogják szüntetni.

Ha csak költségtakarékosságról lenne szó, a kormányzatnak meg kellene vizsgálnia azt a finanszírozási lehetőséget, amit egy amerikai alapítvány, az Esperantic Studies Foundation (ESF) tud nyújtani.

Az alapítvány támogatásával vált lehetővé ebben az évben az eszperantó oktatását célzó tanársegédi kinevezésem, mivel fizetésemet és a járulékos költségeket (ez utóbbi tiszta haszon a magyar államkincstárnak!) az ELTE és az ESF szerződése alapján az alapítvány fedezi. Az alapítvány mellett én is szponzorálom az ELTE-t: úgy alakultak a dolgok, hogy az eszperantó oktatása mellett egyéb alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat is oktatok. Abban reménykedünk, hogy az ELTE BTK dékánja, Dezső Tamás úr meghirdeti az eszperantó specializációt (bolognai folyamat). Ez lehetséges lenne, mivel az akkreditált szakok között szerepel az eszperantó is a "289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről" szerint, valamint tanszékünk biztosítja az oktatókat. Az eszperantisták maximális módon igyekeznek együttműködni, és mindent megtesznek az anyagi problémák megoldása érdekében, mivel nagyon fontosnak tartják az eszperantó oktatását. Amiért mindezt tesszük: demokrácia, nyelvi egyenjogúság. A nyilvánossághoz azért fordulok, hogy kérjem, vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy hogyan maradhat meg továbbra is az eszperantó érettségi vizsgatantárgy.

Bujdosó Iván, PhD.

ELTE BTK, tanársegéd