Kormánynegyed - elhalasztva?
Valószínűleg már csak egy kérdésre kell választ találni az új kormányzati negyeddel kapcsolatban: miképpen jelentsék be, hogy vége. A terv megszületése óta megfogalmazott, ám mindvégig megválaszolatlanul hagyott többtucatnyi kérdéssel ellentétben ezt most nem lehet elspórolni. Budai Bernadett kormányszóvivő jelenleg egyetlen választ tud: az új kormányzati negyed építéséről hivatalos kormány- és országgyűlési határozat van, amely szerint az épületegyüttest 2009-ben átadják. A kormánykabinet jövő heti ülésén persze új döntést is hozhatnak. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a kabinet bekérte a közbeszerzési pályázatra érkező egyetlen ajánlat anyagát véleményformálás céljából.
A kormány tavaly januári határozata óta milliárdokat költöttek az új negyed létrehozására. A legtöbbet a MÁV-telkek megvásárlása vitte el: ez 7,1 milliárdba került. Igaz, ebből csak 4,8 milliárdot kapott a vasúttársaság, a többit az adósságállományából vonták le. Nem kevés pénzbe került a nemzetközi építészeti pályázat lebonyolítása sem. A kormány mind a 17 pályamunkát megvette, összesen 72 millió forintért. A bírálóbizottság és a szakértők díjazása cirka 25 milliót vitt el. A többi bizottság munkájának árát nem hozták nyilvánosságra. De vélhetőleg a területkijelölő bírálóbizottság és a kormánynegyed gazdasági felügyeletét ellátó projekt-monitoring bizottság sem ingyen végzi munkáját, mint ahogy az egész program levezénylésével megbízott projektiroda, a héttérben dolgozó különféle tanulmánykészítők és szakértők - köztük a francia államvasutak tanácsadói - sem. A jelenlegi minisztériumi épületek értékbecsléséért úgy húszmilliót fizettek ki, míg a földművelésügyi tárca Kossuth téri épülete átépítésének tervezését 158 millió forintért rendelték meg - ide költözött volna a Miniszterelnöki Hivatal.
Az építészeti tervpályázatig - a kormánynegyedért felelős Görözdi Gyögy miniszterelnöki megbízott megfogalmazása szerint - egy expresszvonat sebességével száguldó projekt a kivitelező-üzemeltető cég kiválasztására kiírt közbeszerzési eljárás megkezdésekor lassult le. A tapasztalt, milliárdjaikat és cégeik jövőjét fölöslegesen nem kockáztató konzorciumok behúzott fékek mellett szedték ízekre a nagyívű elképzelést.
A Kincstári Vagyoni igazgatóság (KVI) nyáron meghirdetett nemzetközi tenderére nyolc konzorcium jelentkezett. Az Infopark Fejlesztési Zrt. már a részletes műszaki-gazdasági dokumentáció első tanulmányozása után visszalépett, a spanyol Sedesa-csoport előbb időt kért, majd elállt a részvételtől, míg az OTP-csoporthoz tartozó Merkantil-konzorcium december elejéig kitartott. Az eredetileg 4-5 fordulósra tervezett versenypárbeszéd, ahol a KVI elképzelései szerint csupán az árról és határidőről alkudoztak volna, hónapokig nyúló tárgyalássorozattá vált - a konzorciumok alapjaiban kérdőjelezték meg a beruházást. A versenyben maradtak nem vádolhatók azzal, hogy nem vették komolyan a pályázatot. Fejenként több tízmillió forintot költöttek szakértőkre, tanulmányokra.
A cégek számára jelentős presztízsnyereséggel kecsegtető vállalkozásról gyorsan kiderült: túl kockázatos. A győztes építészeti tervet, pontosabban az abból megismerhetett koncepciót például helyből utasította el a pályázók többsége. A vita fő tárgya még csak nem is az energiatakarékos zöldház-koncepció volt. A KVI azzal próbálta csitítani a kedélyeket, hogy a nyertesnek nem feltétlenül a győztes pályamű alapján kell megépítenie az épületegyüttest. Decemberben viszsza is dobták a Janesch Péter vezette team vázlatterveit. (A beruházás lefújása egyébként egy nemzetközi botránytól is megóvná hazánkat, hiszen a győztes építészpáros japán tagja, Kengo Kuma már több helyen jelezte: elfogadhatatlannak tartaná, ha nem a győztes pályamű alapján épülne meg a negyed.)
Az egyeztetések során kiderült az is, hogy a kiválasztott terület telkeinek tulajdonjoga rendezetlen. Akad köztük olyan, amely cégek - köztük az egyik pályázó, a TriGránit - haszonélvezeti jogával terhelt, míg mások a főváros törzsvagyonához tartoznak, amelyre nem adható ki építési engedély. Ugyanakkor a különféle szabályozási terveket is módosítani kellene. Csakhogy az érintett önkormányzatok vérszemet kaptak. Forráshiányos létük minden kényszere megtestesült abban, ahogy minél több közösségi beruházást akartak kipasszírozni a projektből. Az alkudozásba bevonták a területen egyébként is építkezni szándékozó TriGránitot, amely végül nyolcmilliárd forint értékű fejlesztést - köztük a Ferdinánd hidat kiváltó kétsávos közúti alagutat - el is vállalt. A főváros azonban az utolsó percben további 12 milliárdot követelt a cégtől. A TriGránit válaszul nem írta alá a megállapodást, majd visszalépett a kormánynegyed építésétől is. A Fővárosi Közgyűlés így csupán a keretszabályozási tervet hagyhatta jóvá. (Csakhogy a tervhierarchiában felette álló településszerkezeti tervet nem módosította, márpedig abban szó sincs a terület beépíthetőségéről. Erre az ellentétre egyébként már jó előre figyelmeztette a jegyzőt a Fővárosi Közigazgatási Hivatal. - A szerk.) Hoppon maradt Terézváros Önkormányzata is, a kerület szabályozási terve ugyanis a Fővárosi Közgyűlésben napirendre sem került.
A KVI tűzoltásként nagyvonalú ajánlatot tett: az alagút mellett magukra vállalták a Podmaniczky utca kiszélesítését és villamospálya építését. Apró szépséghiba, hogy a tízmilliárdra becsült költség kétharmadát nem ők, hanem a beruházó fizetné. Az elvárt infrastrukturális fejlesztéseknek így is csak negyede valósulhatna meg.
Mindez együtt még a közbeszerzési pályázatokon edzett konzorciumoknak is sok volt. A végső határidőig végül csak a KÉSZ vezette konzorcium adott be ajánlatot. A KVI zavarában január közepére halasztotta az eredményhirdetést, mondván, jól meg kell fontolni a döntést. Ez nem is lenne különös, ha néhány nappal korábban még nem azt nyilatkozták volna, hogy a bírálóbizottság szerepe formális: csupán a vállalási határidő és az ár számít. De az sem kevésbé különös, hogy az egyetlen talpon maradt cég vezetői és résztulajdonosai - Gansperger Gyula alelnök és Jutasi Zoltán vezérigazgató - alig egy hónapja igazoltak át a Wallistól, amely az utolsó körig a pályázók között volt, és szakmai berkekben a TriGránit mellett a legesélyesebbnek tartották, ráadásul már százmilliót költött az előkészítésre. Meglepő a KÉSZ kitartása is, hiszen a KVI a pályázati kiírás szerint mindenféle jogi és kártérítési következmény nélkül eredménytelennek minősítheti a közbeszerzési pályázatot. Az aláírt szerződéstől viszont sokkal nehezebb lenne visszatáncolni.
Új tendert aligha írnak ki. Túlságosan meggyengült ehhez a politikai akarat. Az SZDSZ már december elején jelezte: újragondolná a beruházást. Nincs rá sem elég idő, sem elég pénz. "Felesleges egy újabb elvetélt állami beruházást demonstráló gödröt létrehozni" - mondta Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője.
Az MSZP-ből nyíltan még senki sem bírálta a beruházást. Sőt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök évértékelőjében mindent a lehető legnagyobb rendben lévőnek minősített. A jövő heti kabinetülésre ennek ellenére kért egy újabb háttéranyagot a részletekről. Információink szerint a pártban immár általános nézet, hogy a projektből ki kell szállni. Az igazi kérdés tehát inkább az, hogy miképpen lehetne ezt a legkisebb politikai deficittel megtenni. A sokféle megoldás közül vélhetőleg az a forgatókönyv győz, amely szerint a beruházást azzal a felhanggal állítják le, hogy a programot 2010-ben folytatják.
A két évtizedes álom
Az új kormányzati negyed kialakításának terve egyidős a rendszerváltozással. Az Antall-kormány elsősorban nosztalgikus gondolatoktól vezérelve a Várba költöztette volna a Miniszterelnöki Hivatalt és köré néhány minisztériumot.
- Az új kormánynegyed építésének ötletét először én vetettem föl az Új Budapest-tervben - jelentette ki Cselovszki Zoltán korábbi fideszes képviselő a tavalyi építészkongresszuson. Fölvetette ugyan, de voltak elődei. A fővárosi cselekvési program valóban tartalmazta a tervét, de a Fidesz már évekkel korábban - 1998-ban - pályázatot írt ki e témában, amit Zoboki Gábor és Varga-Ötvös Béla nyert el. Kilenckötetes tanulmányukban sokféle megoldási javaslatot vonultattak fel, köztük a minisztériumok teljes kiköltöztetésével megvalósítandó új kormánynegyed tervét is. Utóbbihoz kilenc helyszínt javasoltak. Ezek közt a Nyugati tér környéke is szerepelt. Akkor 6800 minisztériumi dolgozóval és 238 ezer négyzetméterrel és csaknem nyolcvanmilliárd forintos költséggel számoltak. A járulékos költségekkel együtt azonban már akkor is átlépték volna a százmilliárdos határt. Orbán Viktor végül csak a Sándor-palota felújítását tartotta meg az ötletek közül. Ha győznek, oda költözött volna a Miniszterelnöki Hivatal. Vesztettek, így a köztársasági elnök rezidenciáját alakították ki a Várban. (Sz. A.)
