A bugyis tűzoltó egy unokaöcs volt, és egyúttal a tűz okozója is. Nyílt lángon sütögetett nagynénje konyhájában, ám lángba borult a tűzhely. Az ifjú felkapta a keze ügyébe kerülő első dolgot: nagynénje igen nagy bugyogóját, amelyet gyorsan meglocsolt vízzel és ráborította a tűzre. A lángokat sikerült eloltani, és megmenekült a konyha meg a lakás a tűztől. A bugyi ugyanakkor megperzselődött, bár nem nagyon."

Szakmai ártalom, hogy az évtizedeken át híreken edzett szerkesztő megérzi, ha jelentős dologba botlott. Egyszerűen csak valahol, bent, mélyen megszólal egy vészcsengő. Azonnal kiment az álom a szememből, amikor megpillantottam a hírt, és percekig ültem mozdulatlanul a képernyőre meredve. Az MTI nem szokta csak úgy véletlenül egy ilyen információval megtörni a hajnali hírcsendet. Mi lehet ez? Néha hihetetlenül fontos dolgok vannak ám elrejtve egy teljesen ártatlannak tűnő hírecskében. Újságírói tananyag, hogy annak idején például a hidegháború Churchill fultoni beszédével kezdődött el 1946. március 5-én. Emlékszem, vagy tízszer olvastam el a beszédet az újságíró-iskolában, de nem mertem bevallani, hogy nem találtam benne semmi gyanúsat, ami az utána következő negyvenvalahány évet megalapozta volna a világpolitikában. Így lettem szerkesztő.

Kezdjük elölről, és próbáljuk értelmezni a hírt szakmai szemszögből! Mi történt? Megperzselődött egy bugyogó. Ráadásul egy nagyméretű bugyogó! Nem lennék meglepve, ha a méret később fontos szerepet játszana a tények felgöngyölítésében. Valószínűleg szintén lényeges lehet az is, hogy a bugyogó nem nagyon perzselődött meg. Ezt azzal is hangsúlyozza a szerző, hogy a tényt a hír végén említi meg, s ezzel mintegy tanulságként továbbgondolásra ajánlja az olvasónak alig leplezetten azt sugallva, hogy a bugyogó akár sokkal jobban is megperzselődhetett volna. Aha!

Ízlelgetem, hogy mi ebben az áthallás: akik a pecsenyéjüket sütögetik, ne csodálkozzanak azon, ha felizzik alattuk az alsónemű! Ez a bugyogó viszonylag könnyen ráhúzható a magyar viszonyokra is: vannak ugyebár nálunk is sütögetők, különösképp kormányközelben... Ráadásul, mint tudjuk, Angliában szintén baloldali, munkáspárti kormány regnál, és az is inog eléggé...

Ez tulajdonképpen működőképes volna, ha nem az unokaöcs sütögetett volna, hanem a nagynéni. Vagy ha nem a nagynéni, hanem az unokaöcs bugyogója perzselődött volna meg. Így viszont az az üzenet, hogy sose annak égő, aki sütöget, hanem mindig másnak.

Aztán feltűnt nekem az is, hogy pont az tetszeleg tűzoltó szerepében, aki maga okozta a tüzet. Ennek is lehetnek hazai vonatkozásai, ha nagyon akarom. Csak itt az hibádzik, hogy a történetben a bugyi nem nagyon égett meg, miközben nálunk lepörkölik a gatyát is a valagunkról.

Minden információ kihagyhatatlan összetevője, hogy kivel történt meg, ami történt. Itt a főszereplő az unokaöcs, aki persze így elég nehezen azonosítható, mert Nagy-Britanniában valószínűleg elég sokan viselik ezt a beosztást. A hír valószínűleg azért nem nevezi meg név szerint az illetőt, mert ezzel azt akarja sugallni, hogy tulajdonképpen mindegy, kiről van szó, a jelenség ugyanis általános: a sziget szintén az unokaöcsök országa. Ugyanúgy, mint nálunk: az unokaöcsök mindig közel vannak a tűzhöz, és sütögetnek is rendesen. Minden napra jut egy ilyen leleplezés az ellenzéki sajtóban.

Igen ám, de mit kezdjünk a nagynénivel, aki nem jelenik meg a színen, csak a bugyogója révén kerül a történetbe? Ő szintén rokon, valószínűleg eléggé könnyűvérű lehet, ha ennyire széthagyja az alsóneműit a lakásban. Vélhetőleg tehát egy elvirágzott (és itt jön be a bugyiméret jelentősége!) konzumnővel van dolgunk, aki nem törődik a vendégeivel, nekik maguknak kell vacsoráról gondoskodniuk, miközben szalad a konyha.

Na, úgy látom, kezd szépen összeállni a történet, csak éppen nincs semmi értelme. Úgyhogy megint hidegháború lesz, meglássátok!