Múlt szeptemberben Oszama bin Laden dzsihádot, szent harcot hirdetett a pakisztáni kormánnyal szemben. Bhutto meggyilkolásával jó úton haladnak. Az al-Kaida és szövetségesük, a szakértők által pakisztáni táliboknak nevezett csoport, sikeresen destabilizálják a nukleáris fegyverekkel rendelkező Pakisztánt.

Ahogy a Barnett Rubin, a New York University Afganisztán-szakértője a Wall Street Journalban megjelent cikkében emlékeztet: ősszel az Afganisztánnal határos határterületen a pakisztáni tálibok több kerületet is elfoglaltak Swat nevű megyében. Mindeközben Pervez Musarraf legnagyobb aggálya a legfelsőbb bíróság megbénítása volt, ezzel szemben Bhutto a Pakisztánra leselkedő legnagyobb veszélyként az al-Kaidát és a pakisztáni tálibokat jelölte meg beszédeiben.

A kérdést - hogy Musarraf mennyit tudott, illetve jóváhagyta-e Bhutto meggyilkolását - háttérbe szorítja a tény, hogy az elnök lényegében tehetetlen a hadsereg és a hírszerzés érdek- és hatalmi csoportjaival szemben. Pakisztánban több hatalmi központ él párhuzamosan egymás mellett. Musarraf ezek közül csak az egyik, akit Washington a 2001-es terrortámadások után logikus szövetségesnek tartott. Az Egyesült Államok azonban túlságosan is kiszolgáltatta magát és térségben gyakorolt politikáját Musarrafnak és a hadseregnek. Időközben ugyanis az al-Kaida központja Afganisztánból Pakisztánba tevődött át. Megkésett George W. Bush elnök azon szerdai kijelentése, hogy Pakisztán és Afganisztán lesznek mandátumának utolsó évében legfőbb külpolitikai kihívásai.

A sokak által a destabilizálódás egyedüli ellenszereként emlegetett demokratizálódásnak strukturális akadályai is vannak. Ma Pakisztánban az elnök és a hadsereg beleegyezése nélkül semmi sem történhet. A civil hatalom megerősödésének hiányzik jó néhány feltétele. A felnőtt lakosság fele írástudatlan Pakisztánban, s az ENSZ szerint az emberi fejlődés szempontjából a világ utolsó hét országa között van. Ezért az Egyesült Államok is felelős, hiszen a 2001 óta folyósított 10 milliárd dollár több mint 80 százaléka biztonsági, katonai beruházásokra ment el. Az űrt az al-Kaida könnyedén betölti pénzzel, szolgáltatásokkal, iskolákkal. Különösen igaz ez az Afganisztánnal határos Határterületen és Törzsi Területeken, az ütközőzónában.