A békén hagyott dumagép

Huszonöt éves, és már van saját dumája. Pontosabban műsora a Dumaszínházban. Ennek megfelelően kezdődik oldott beszélgetésünk. Amikor azt kérdem tőle, hogyan jött hat éve Bucsuszentlászlóról Pestre, azt feleli, magához vette a szakadt sporttáskáját, fölszállt a Göcsej IC-re, és megérkezett. Azért jött, mert tűzközelben akart lenni. A humorral akart foglalkozni. Előtte azonban elkezdte a magyar szakot, azóta is talpig nehéz hűségben szorongatja indexét. "Küzdök, mint a német válogatott, lefújás után is."

 

 

 

Aztán megkérdi, 56-ról kell-e beszélnie, merthogy mégiscsak a Népszabadság faggatja. Az ifjú humoristát inkább arra kérem, meséljen arról, hogyan készül a produkció.

- Elképzelem, hogy milyen történetet fogok mesélni, a közönség figyel, nevet. Közben alakítja is a történetet. Vágja, szerkeszti.

Az ifjú nevettetővel ezután arról váltunk eszmét, a szakállas vicceket rágó, Hacsek és sajós, mórickás magyar humorüzletben milyen szerep juthat az új generáció "beszélő emberének". Bödőcs nem esik kétségbe, s nem kezd humortörténeti székfoglalóba. Épp csak említést tesz a stand up (egy ember mikrofon előtt vicceseket mond) nagy mesterére, Hofi Gézára. S hozzáteszi: mindahányan Fábry csehszlovák szöszmöszmackójából bújtak elő. A színpadi hadovaműfajról ez a véleménye: - Az improvizáció nem azt jelenti, hogy kiállok, és olyat mondok, amit addig még nem mondtam. Hozzáteszek, mint Forma-1-es mérnökök az autóhoz. Hogy a közönség elvárja a kötelező poént? Még szép. Az orvostól is elvárják, hogy megműtse a beteget.

Elpróbálja-e a humorista a poént? - ez a következő, a humor genezisét firtató kérdésem. Kiderül, hogy Bödőcs úrnál a barátnő az első szűrő. De ez olyan, jegyzi meg alanyom epésen, mint mikor a késdobáló elpróbálja a számot. - A csajozós poénokkal például gondban vagyok - hangzik az őszinte vallomás. - Azt a poént, hogy szeretnék örökbe fogadni egy tizenhét éves kislányt, nehezen tudom otthon elpróbálni. Pedig szükségem volna a reprezentatív mintavételre. Na mindegy, valahogy azért megoldom.

Arra az épületes kérdésre, hogy min nevet mostanában a közönség, Bödőcs Tibor szerényen azt feleli: a műsoromon. Aztán kifejti bővebben: sok mindenen. - Le lehet kutyába is menni, azon is szoktak nevetni, de nem ez a legjobb irány. Az a jó, ha többrétegű a szöveg. A viccekről azt mondja: a Dumaszínházban ritkán hallani klasszikus értelemben vett viccet. Talán épp az igazi életszagot kedvelte meg a közönség a műfajban. Persze a vicc nem bűn. Hofi például zseniálisan mesélt viccet, ma is van olyan, aki jól csinálja. A közönség kicsit talán megunta. Miközben tudja, tudom én is, hogy a vicc: túlélési technika. Aki röhög, felülemelkedik.

- Min?

- Bármin.

No de beszéljünk keveset a humorista állandó lakóhelyéről, a Zala megyei Bucsuszentlászlóról. Azon belül a humor forrásáról, a kocsmáról, az ironikus, szatirikus évődések helyszínéről. Emeljünk ki olyan személyiségeket, akik, ha vékony szálon is, de Bödőcs úr hadarós poéngyárának alapanyagát szállítják - ha akarják, ha nem. Egyikük Ferus, a szobafestő-mázoló, akit a Dumaszínház és a Rádiókabaré ifjú sztárja Hrabal Pepin bácsijához hasonlít, s nagy dumagépnek nevez. A másik kiapadhatatlan forrás Jenő, a böllér. A disznóvágás - ez persze nézőpont kérdése, s bizonyára nem a disznóé - a töpörtyűben éri el a csúcsát. S lenne egy új olimpiai sportág - disznóvágás tükörjégen -, melyet Bödőcs úr szerint ajánlatos volna mihamarabb bevezetni.

- Itt, ezen a ponton kell említenem zalaegerszegi gimnáziumi történelemtanáromat, Monok Zoltánt. Humorosan mesélte a történelmet, megfogott a látásmódja. Ha ő tanította volna a matekot, most valószínűleg Gaussról gondolkodnék.

Tanára hatása érvényesülhet akkor, amikor azt mondja, hogy még mindig könnyebb árpádsávos zászlót lengetni, mint Adyt olvasni. Vagy Kertészt. Utóbbiak viszont sokkal jobb dolgok.

Nyilván Bödőcs Tibor is szeret, és tud is nevetni. Például Freddy Mercury korai fellépőruháin. Kedveli a vígjátékot, Woody Allen filmjeit, a Monty Python csoport tévésorozatát, vagy a Brian életét. Azt tapasztalja, hogy a stand up hódít a fiatalok körében, a 20 és 30 közötti korosztály fogékony a poénjaira. Az iwiw közösségi oldalain két, Bödőcs-rajongók által alapított cím is van, de ezt a humorista még nem látta. A rajongók vicces e-maileket küldenek neki. Azt kérdik: honnan szedi a poénjait. Nemrég Pécsett járt, egy lepukkant kollégiumban, a terem, amelyben föllépett, a KISZ-évtizedek hangulatát árasztotta. Érezni lehet a Caola szappan és Lendvai Ildikó illatát, mondta a "beszélő ember", a kiéhezett hallgatóság pedig nyelte szavait. S közkívánatra előállt a Gyurcsányt karikírozó Csináljuk meg!, Csináljuk meg! betétekkel. Erről mégis azt mondja, a paródia hálás dolog, de nem szabad vele visszaélni.

Nemcsak a gyurcsányos és orbános poénokat kérik tőle. Az is előfordult, hogy megkérdezték a globális felmelegedésről.

- S mit felelt rá?

- Azt hallottam, hogy a traktorosok a környezettudatosság jegyében elkérik a menzáról az étolajat, és sűrű rántotthús-szagban boronálnak.

- Mi történik, ha rossz passzban van?

- Ha jobb a közönség, én is jobb vagyok. Ha a hallgatóság még nem melegedett be, át kell törni a jeget. Ha belelendült, akkor meg ütni kell a vasat. Próbálok több fronton támadni. Akkor jó a műsor, ha fokozatosan erősödve jutok el a slusszpoénig. Ha rossz passzban vagyok, azon vagyok, hogy ne vegyék észre. Általában bánt, ha valami nem sikerül. Kell a kétségbeesés. Kétségbeesnék, hogyha nem esnék kétségbe.

- Szentlászló hogy viseli, hogy kibeszéli a falut?

- Jó visszajelzéseket kapok. Gyakran hazamegyek, ideiglenesen állomásozom Pesten.

Bödőcs Tibor nem tulajdonít nagy jelentőséget az általa formált falusi karakternek. Arra se mozdul, amikor a tájszólásos vidéki bácsika Pesten elképzelt sematikus figuráját említem (mondván, hogy ő ennek élettel telt, hús-vér ellenpontja). - A falu: adottság - mondja. - Fellini szerint az a fontos, hogy őszintén kell beszélni. Mindenki arról a helyről mesél, ahol él. Woody Allen New Yorkról mesél. Ha Békásmegyeren lakna, onnan hozná a történeteit.

Amikor nem "dumál", s nem is vizsgázik, olvasni szokott. Máskor ellátogat a szüleihez, akik mindig "békén hagyták", ma pedig végtelenül büszkék rá. Esetleg találkozik klasszikusgitár-tanár bátyjával. - Bachon és a steelfűrész hangján nőttem föl - idézi gyerekkorát, s hozzáteszi, nem a kész darabot hallotta a szomszéd szobából, hanem, ahogy lassan eljutott a tökélyig: tam-tam-tararam... a szentségit, mi ez?! - Két és fél év van köztünk - hangzik a testvéri szeretetről szóló megejtő történet -, a pólókat és a törikönyvet én örököltem. Hozzám Kölcsey már kalózszemmel és cigivel a szájában érkezett. A 12 pont fölött pedig Guns'n'Roses dalszövegek voltak.

- Mit tudott Kölcseyhez hozzátenni?

- Kapott egy tömött bajuszt, meg egy sellőt a nyakába.

Na mindegy, valahogy azért megoldom
Na mindegy, valahogy azért megoldom
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.