Na most, én utánanéztem a neten, hogy kinek van igaza. Kiderült, hogy a spanyoloknak a legjobb. Ott a gyerekeknek tök király a karácsony, mert három királyok hozzák az ajándékot. Az olaszoknál természetesen nő van a dologban, mert náluk Szent Lucia kavar a karácsonyfa körül. Amerikában és Angliában a Télapó a menő, aki - ne adjátok tovább, mert balhé lesz belőle - szerintem tök pogány. Mindenféle manókat és koboldokat hozott át magával a mondavilágból a rondavilágba.

A legérdekesebbek a svédek, mert ott bakkecske hozza az ajándékot karácsonykor. Tök komoly, nem kamuzok. Az igazi mélysvéd gyerekek hisznek a bakkecskében, pedig nekik aztán tényleg közel volna a Télapó is. De mert állítólag eléggé utálják a finneket, Joulupukkit elhajtják angolszászba. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy hangzik svédül, hogy Mennyből a kecske lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok...

Mint tudjuk, a karácsony este a szereteté. Karácsony másnapja pedig a másnapos szereteté. Ez már punnyadt eléggé. És harmadnap eljőnek az pokolnak angyalai és mindenki összevész mindenkivel a családban. Ezért hívjuk családi ünnepnek.

Az egy szokás mifelénk, hogy karácsony este összejön a család, és csak másnap esik szét. Az idén ráadásul fehér karácsonyunk volt, ezért eléggé hamar teli lett a hócipőnk egymással. A húgom állandóan üvöltette az új CD-lejátszóját,
a bátyám üvöltette a húgomat, én meg csendben megettem az egész ünnepi tortát. Amikor ez kiderült, mindenki velem kezdett el kiabálni. Egy kicsit büszke is voltam, hogy megint összehoztam a családot.

Én egyébként nem vagyok nagyigényű. A karácsonytól csak annyit vártam, hogy legyen békesség a családban, mert az a legfontosabb. Persze, ha ez nem megy, akkor Jézuska, vagy akárhogy is hívják, hozzon nekem egy Xbox 360-ast, és aztán menjen békével.

Karácsonykor egyébként az általában elfoglalt felnőttek is tudnak egymásra időt szakítani, ezért az ünnepek alatt szakítanak egymással a legtöbben. Statisztikailag. Nálunk is lett összezördülve, ami egy enyhe kifejezés. Anyukám három napig szinte ki se jött a konyhából, viszont apám már másnap átment kártyázni a haverokhoz. Az neki a családi munka, meg osztás. A nagyi nyugtatgatta anyut, hogy az apám most még egy pukkancs bakancs, de belőle is papucs lesz majd, mind a nagyapámból, tessék megnézni! (Szerintem ne tessék megnézni, mert olyan, mint a Télapu 3. Nézhetetlen.)

Mindezt leszámítva, a karácsony egyébként dögunalom. A legtöbb gyerek naphosszat a tévét bámulja, ami káros a személyi fejlődésre. Kimutatták ugyanis, ha a gyerek sokat ül a tévé előtt, akkor idővel olyan lesz, mint a képernyő: elsötétül. Egyébként egy felmérés szerint Európában nálunk a legrosszabb a helyzet. Száz hazai gyerekszobából 56-ban van tévé. (Hogy száz hazai gyerekből hánynak van gyerekszobája, azt nem merték megmérni, mert akkor kiderült volna, hogy nem is a tévé a legnagyobb probléma nálunk.) A gyerekek kétharmada több mint másfél órát, egyharmada pedig több mint három órát tévézik naponta. A gyerekek 42 százaléka már kétéves korától tévézik, de 21 százalékuk már egyéves kora előtt a készülék elé ül. Azért nem többen, mert ők csak később ülnek fel.

Egyébként én minden tanulmánytól függetlenül rájöttem, hogy miért ülnek a gyerekek mindig a tévé előtt. Mert mögötte nincs elég hely.