Bocs, itt azért megállnék egy pillanatra, mert eszembe jut, mi történt velem ma délelőtt. Képzeljék, szabályosan leparkolok az utcán, s amikor kiszállok, jön velem szembe a parkolóőr. Kérdezem, hol a legközelebbi óra, s ő int, hogy az utca végén.

- De ugye nem büntet meg addig, amíg visszaérek? - érdeklődök félig tréfásan.

- Ugyan, dehogy! - legyint ő is tréfásan.

Mire visszaérek, az őr sehol, viszont a büntetőcédula ott virít a szélvédőmön. Na most, kérdezem én, hogy ennek az aljas szemétládának is kellemes ünnepeket és boldog újévet kell-e kívánnom? Hát hülye vagyok én? Azt hiszik, hogy velem mindent meg lehet csinálni, és akkor a végén jámbor marha módjára még a jókívánságaimat is kifejezem?!

Na jó, kezdjük elölről! Tehát: igaz szívből kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet minden kedves olvasómnak, kivétel ez alól az a rohadék parkolóőr, aki ma délelőtt...

Ebben az évben sajnos nem- csak ez az egyetlen afférom volt parkolóőrökkel, hanem több is. Úgyhogy a jókívánságokból kihagynám a parkolóőrséget úgy, ahogy vannak. Tudom, hogy valószínűleg akadnak köztük rendes emberek is, de hát arra egy rövid jókívánság keretében nincs mód, hogy felsoroljam őket név szerint. Ehelyett vállalnom kell, hogy egy icipicit igazságtalan leszek egyesekkel.

Tehát: a parkolóőröket kivéve kellemes karácsonyi ünnepeket, és...

Nehogy azt higgyék ám, hogy csak a parkolóőrök szívattak az idén! Említhetném példaként a postásunkat, aki akkor se kézbesíti az ajánlott levelet, ha tudja, hogy otthon vagyok, csak bedobja az értesítést, és aztán állhatok órák hosszat sorba a postán. De hát ez semmi ahhoz képest, hogy összefogott ellenem az idén a vízművek, a gázművek, az elektromos művek, és olyan számlákat küld, amiktől a hajam az égnek áll. A közműleolvasók egyáltalán nem veszik a fáradságot, hogy megnézzék az órákat, ehelyett a hasukra ütnek, és olyan óraállásokat írnak be, amiknek közük nincs a valósághoz. Komolyan mondom, eldurran az agyam, ha arra gondolok, mennyit kellett sorban állnom különféle ügyfélszolgálatokon csak azért, hogy ne kelljen a Jóisten pénzét is kifizetnem! És akkor ezeknek kívánjak kellemeset, és eredményekben gazdagot?! Majd ha fagy! Sőt, még akkor se!

Pontosítsunk tehát! A parkolóőrök, a postások, a víz-, gáz-, és villanyóra-leolvasók kivételével nagyon kellemes...

Most mondjátok meg őszintén, mit kívánjak annak, aki meghúzta az autómat, és még egy vacak cédulát se hagyott a helyszínen? Vagy annak, aki zsebre vágta az előleget vízvezeték-szerelésre, és akkor láttuk utoljára? Nem az a minimum, hogy dögöljenek meg?

Oké, szinte látom magam előtt az olvasót, amint mormogja, hogy a karácsony végül is a békesség, a szeretet, és a megbocsátás ünnepe. Aki megdob kővel, dobd vissza szaloncukorral! Én meg azt mondom erre, hogy ezért tart itt a világ, ahol tart! Mert nem egyenlő feltételekkel küzd egymással a jó meg a gonosz! A jó folyton megbocsát, a gonosz meg röhög a markába! Hát nem, és nem! Nem leszek többé balek!

Vessünk csak egy pillantást az idei karácsonyfára! Legalább húsz centivel alacsonyabb, mint amekkora a tavalyi volt. Most ennyire telik. (Majd hülye leszek jelzálogkölcsönt felvenni egy fenyőfára!) Már a tavalyi is alacsonyabb volt az előző évinél. Így megy ez, kérem! Tegnap a tévében bemutatták a magyar rekordot, a világ legkisebb karácsonyfáját. Nyilván a hatalmon lévő politikusok már most igyekeznek felkészíteni a közvéleményt a jövőre. Szép kilátások, mondhatom!

És én ezeknek a pénztárca- és karácsonyfa-rövidítőknek kívánjak kellemes ünnepeket? Azoknak, akik elkúrták? Hogy még jobban elkúrják? Egy frászt!

Bár elképzelhető, hogy ha én ezeknek most nem kívánok eredményekben gazdagot,
akkor jövőre az ellenzéknek jön föl a csillaga. Na, attól óvjon meg bennünket a magasságos Atyaúristen! Hát azok még nagyobbakat hazudnak,
mint emezek! Komolyan mondom, megőrülök, ha belegondolok, hogy mi van ebben az országban!

Tudjátok mit? Szarok én bele a hülye karácsonyotokba!