A kérlelhetetlen szakszervezeti vezető, akinek a dolgozószobájában feltehetőleg tök üres pályaudvarok panorámaképei függnek a falon, a többi között ennek a lapnak is beismerte, hogy eszük ágában se volt tovább sztrájkolni az új társadalombiztosítási törvények parlamenti elfogadása után, sőt már a kezdet kezdetén megállapodtak egymás közt a szakszervezetis kollégákkal, hogy bármi lesz is a végeredmény, hétfő este leállítják a sztrájkot.

Azt tehát, hogy nem megfelelő kormányzati viselkedés esetén akár a jövő tavaszra is áthúzódhat a sztrájk, csak úgy mondták, bele a levegőbe.

Na most, azt hirtelenjében meg nem tudnám mondani, hogy a hét elején pontosan hány vasutas meg nem vasutas dolgozó sztrájkolt, s hogy ezek közül hányan látják Gaskóban a magyar dolgozó osztály Lech Walesáját, de gondolom, a sztrájkvezér most majd egyenként fölkeresi ezeket az embereket és elmondja nekik, hogy gyerekek, kicsit hülyét csináltam belőletek megint, de azért nem haragszom rátok, sőt legközelebb is számítok kedves mindnyájatokra.

Kész, passz. Nincs ebben semmi meglepő, s még csak az sem mondható, hogy kizárólag Gaskó blöfföl. A nemzet spirituális vezére, egyszersmind vezénylő tábornoka, főmérnöke, kevesebb szóval: örökös miniszterelnöke hetente teszi ugyanezt a beosztottjaival és a híveivel, és az égvilágon semmi gond nincsen, sőt a beosztottak és a hívek minden blöff után még inkább a rajongásukról biztosítják. Ám a sztrájkvezér által most olyan történt a legújabb kori magyar politikában, ami még soha: egy magyar politikus akárhogyan is, de kiállt a széles nyilvánosság elé, és az ország arcába vágta, hogy blöffölt. Ráadásul ezt nem valami belső kényszer hatására tette, forradalmi hevülettel, amúgy őszödiesen, s még csak nem is bűnbánóan, a cipőorrig leszegett fejjel, hanem magától értetődő természetességgel, kicsit tán még csodálkozva is azon, hogy mit nem lehet ezen érteni, hiszen emberemlékezet óta a blöffből élünk, s ez után is abból fogunk.

Ez élteti egész kultúránkat, társaskapcsolatainkat, amitől azonban még nem kell a Dunának menni, sőt ez a mi kreációnk, amit Magyarországnak nevezünk, éppen elégszer bebizonyította, hogy így is lehet élni, és ez még üzletnek se rossz. Pár hete, például, midőn a sztrájkvezér bejelentette, hogy elhúzódó sztrájk lesz, száz politológus, kétszáz szakelemző és háromszáz közíró kezdte elemezni a várható fejleményeket, amikor pedig a sztrájkvezér bejelentette, hogy mindez csak blöff volt, ugyanilyen, sőt fokozódó hevülettel elemezték tovább a semmit, mi több, néhányan még egymásnak is ugrottak.

Még a végén kiderül, hogy tényleg Gaskó a mi igazi emberünk.