Mit lehet még ilyenkor, amikor már nagyjából mindenki megvette az LCD tévét és az mp3-lejátszót, a karácsony slágereit, újabb néhány ezred százalékot lendítve a kínai GDP-növekedésen, rosszabb esetben a hazai bankok magas kockázatú hitelállományát is gyarapítva?

Mert hát, ugye, nem az izé a lényeg, az anyagi jav, a siker, a talmi csillogás meg a földlabdás fenyő, hanem a szeretet, a jóság, magatartás, szorgalom és különben is, a saját kezűleg készített ajándékok a legkedvesebbek, mint: például a saját kezűleg készített LCD tévé vagy mp3-lejátszó szinte biztosan lenyűgözi a szeretetteket, és ha történetesen pakisztáni gyerekmunkások vagyunk, akkor hiperintelligens, vízlepergető, lélegző, hőtermelő, belsőerős polárpulóvert is készíthetünk saját kezűleg az édesanyánknak, naponta kábé hatezer darabot, igaz, szeretteink hülyén néznek majd a negyven fokban, ha megpróbáljuk a fa alá tenni, és különben is, milyen fa alá.

Nota bene és summa summárum, továbbá horribile dictu, ilyenkor előfordul, hogy a belvárosba kényszerülök, mittudomén, családilag. A Vörösmarty térre a legrosszabb esetben, fölháborító minőségű forralt borok és lacikonyhák közé, bele az égettzsírszagú népművészetbe, abba. Még a szobrot is bebugyolálták, ne egyék meg a lipidek. Kíváncsi vagyok, mikorra nő ki ez a város a fabódés korszakból. Kinő-e egyáltalán? A nyolcvanas évek vége óta nyomjuk ezt a tempót, mintha valami alsó-ausztriai tanyaközpont lennénk, közben leégettünk egy egész jó kis sportcsarnokot is gagyivásárból kifolyólag, és ahogy most látom a meccset, a szlovákok előbb fogják visszavonni a Benes-dekrétumokat, mint mi az utolsó karácsonyi fabódét a Belvárosból.

Viszont nyílt egy Nálunk Minden Százforint az Astoriánál. Komolyan. Magyarország fővárosának legközepén, a haza a szívében, a száz éve épült márványpaloták aljában. Van ott még néhány bedeszkázott kirakat, és régiség is, talán ,44 decemberében nézhetett ki ilyen pengén a környék; meg kéne kérni a gárdás fiúkat, vonuljanak már egy-kettőt, a korhűség kedvéért. ((Magyar vagyok, nem purista, idegenkedem (((hehe))) a nyelvvédő baromságoktól, de úgy szeretném látni annak az embernek a fejét, aki még 2007-ben is úgy gondolja, hogy cool dolog Old Street Cafe néven kocsmát nyitni a Belvárosban. Caféba és lounge-ba próbálom nem betenni a lábam, mert olyan fájdalmasan affektálnak ezek a szavak, annyira idegesítő ez a kurva- és kamionosangol, annyira buta és prosztó, hogy falnak muszáj tőle menni. Az adja a másikat. The Wall.))

Summa summárum: kevés olyan város van a világon, amelyik ilyen szarul tudna kijönni a karácsonyból. ((((Ráadásul a nemzeti kockázatközösség sírásói is torukat ülik éppen.))))