Megy a törvény, a vonat
Lehet, hogy ez megváltozik, de könnyelműség lenne most azt gondolni, hogy nem kell aggódni a sztrájkok miatt. Vagy épp bízni bennük. Ez történetesen alkalmatlan kísérlet volt.
Kiderült, hogy így nem lehet nyomás alá helyezni a képviselőket. Az egyik vasutas-szakszervezet vasutasa krampácsot, tárcsát odahagyva kikéri magának, hogy üzleti biztosítók 49 százalékos részesedést szerezzenek az új finanszírozási modellben, a másik vasutas szakszervezet vasutasának pedig bajsza sem rezdül ilyenkor. A mozdonyvezetők meg csak a masinát fűtik, nem a hangulatot. Erre induljon be a többi munkavállaló - ehhez csatlakozzanak?
A pásztói óvodában is sztrájkoltak. Inkább nem képzelném el...
Az egyik tanítónő beindul a tébére, és hazaküldi a gyerekeket, mert ő olyan szakszervezetben van, a másik bevallja, hogy fogalma sincs az egészről, inkább tanít - és egyébként a másik tömörülés tagdíját fizeti. Ez mi?
Az ország nagyobbik része lélekben sztrájktörőnek bizonyult. Nem tudom bizonyítani - így érzem. Kellően szerény ember számára ugyanis megválaszolhatatlan kérdést tettek fel a szervezők. Ki a csuda tudja, bántja-e őt az új biztosító? Pláne annyira, hogy a nővéreket ott dekkoltassák a pályaudvarokon, ahelyett, hogy mehetnének a kórházba, a betegekhez. Talán nem az egészségbiztosítás ügye az a kérdés, amelyre az ország munkavállalóit hadba lehetne hívni. Ha nem mondják meg nekik ugyanis, hogy valójában a kormányt kéne a parlament mögé szorítani, akkor nem indulnak be. Úgy sem biztos, de van rá esély. A mellébeszélés elment a potenciális munkabeszüntetők mellett is.
Ami pedig a nyugdíjak változását illeti, még a rendelet megalkotói sem tudják megmondani, ki jár jól, ki rosszul - még jó, hogy erre sem gerjed, aki eleve nincs felajzva. Aki igen, az meg nem érthette, hol maradnak az árpádsávok, mint biztos irányjelzők.
Igaz, a Nielsen szerint a sztrájkoknál csak az összetűzésektől tartanak az európai átlagnál többen Magyarországon.
E tekintetben a maga szempontjából súlyos hibát követett el a sztrájk mögé álló jobboldal. A Kossuth térre szombaton részvétlenségbe fúló tüntetést szerveztek. A voksolás napjára pedig sok privát bosszúságot, az ellenfélnek viszont régóta hiányzó politikai elégtételt okozó, összeomló sztrájkot szerveztek. Alkalmatlan ürüggyel vezényelték neki csapataikat a Parlamentnek. Ettől még meglehet, hogy sok bajunk lesz az új egészségbiztosítással - bár én komoly esélyt látok rá, hogy ne így legyen -, de az biztos, hogy nem ez az az ügy, amelyre egészségesen gondolkodó szakszervezet utcára kergeti az embereit. Egy olyan év után, amikor a jövedelmek ritka kellemetlenül csökkentek. Az nem baj? Amire a Fidesz mindjárt népszavazást gerjeszt, arra viszont minden demokratikus vasutasnak be kell indulnia? Nem lehet, hogy itt súlyos politikai váltóállítási hiba történt, s vitt vakvágányra rengeteg jobb indulatot?
Annyit sikerült elérni, hogy a koalíciós törésvonalak a külső présben eltűntek. A biztosítási törvényt simán megszavazták.