A premier szombaton Gounod Rómeó és Júliája lesz a címszerepekben az új orosz sztárral, Anna Netrebkóval és Roberto Alagnával, illetve Mercutio szerepében Nathan Gunnal, a karmesteri emelvényen Plácido Domingóval. A széles sávú vezetéken futó adás szuper kép- és hangminőséget nyújt, szinte a fizikai jelenlét érzetét kelti. A jegyek azonban az eredeti több százzal szemben csupán 22 dollárba (nyugdíjasoknak és diákoknak még kevesebbe) kerülnek. A nyolcból hét előadást öt New York-i gimnázium színháztermében is vetítenek majd. Ha a diákok
és tanáraik számára teljesen ingyenes kísérlet beválik, a Metropolitan bővíteni fogja
a kedvezményezett iskolák körét.

A világ elit operái régóta küszködnek az emelkedő produkciós költségek és a kötött befogadóképességű nézőtér okozta feszültséggel. Másrészt világszerte operarajongók millió élnek olyan településeken, ahol nincs jó társulat, illetve ahol van, sokan ott sem engedhetik meg maguknak a borsos belépőket. Tavaly 151 amerikai moziban kezdődött a program, idén 330-ban folytatódik, ráadásul nemzetközivé terebélyesedik.

Az új kezdeményezésből azonnal divat is lett, idén a milanói Scala, a firenzei Maggio Musicale és a velencei Teatro la Fenice is versenybe száll - az amerikai piacért. Nem mard le a washingtoni Nemzeti Opera sem, amely idén már meg is kezdi saját mozisorozatát, míg a San Franciscó-i és a houstoni operák egyelőre vizsgálják a lehetőséget. Az olaszok előadásai csak felvételről mennek, míg a Metropolitané élőben, ami a szakértők szerint nagy különbség. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a legjobb hangtechnika sem ér fel a személyes jelenlét varázsával, amikor az ember a gyomrában érzi a nagybőgőket és tubákat, a vonósok vibrálását pedig még az ülés támlája is átveszi.

A lényeg azonban az, hogy a korábbinál többen jutnak hozzá a legmagasabb színvonalú operaelőadásokhoz - amiből minden dalszínház profitál. Érdekes módon
még a Metropolitan is több jegyet ad el, amióta moziban is meg lehet nézni egy-egy darabját.