Ezt láttuk az MTV Szempont című közéleti magazinjának november 29-i adásában. Az eseményeket maguk a diákok rögzítették mobiltelefonos kamerával; a felvételre a tévé székházának bejáratánál bukkantak az ott dolgozók.

Lehet szörnyülködni, teszi is a műsorvezető, az érintett iskola néhány meginterjúvolt tanereje, köztük a fölvételen szereplő tanárnő, az intézmény pszichológusa (hm! - ilyen is volt), és egy országos hetilap meghívott főszerkesztője. A szörnyülködéssel nem lenne baj, ha nem rekedne meg Mari néni és Pista bácsi színvonalán: eltörölték a kokit, a körmöst, a kölkök csak a jogaikat ismerik, a kötelességeikre fittyet hánynak, a felnőtt társadalom is agresszióval telített... és így tovább.

A magas minisztérium illetékese már legalább utal a megoldásra, de ő is elakad az általánosságoknál. Valami effélét mond: "a pedagógiai működés kulcsa a tantestület kezében van". Bontsuk csak tovább ezt a tételt! - néha a hivatalnokok is fogalmazhatnak értelmesen. A család válságban. A közösségi érintkezési viszonyok úgyszintén. Vitathatatlanul eluralkodik az erőszak mindennapjainkban. A valós erkölcsi értékek, a hiteles példaképek hiánycikknek számítanak. A pedagógus társadalmi presztízse a mélyben, a tudás megszerzése és karbantartása nem mindig kifizetődő, kivált szakiskolai szinten. Nem igazán "trendi" a műveltség. A média hamisan csillogó világában elenyésző műveltségű embertársaink, akikről ordít a bunkóság, egy tanár havi vagy évi fizetésének megfelelő összeget tehetnek zsebre félórás-órás idétlenkedésért.

De tényleg, mit tehet a tanár? Ha a pedagógia módszertanában járatlan, és nem tanították meg neki a pedagógia trükkjeit, akkor persze semmit, de akkor miért tanár? Ha viszont valóban tanárként lép be a dzsungelbe, a pokolba, az ördögfajzatok közé, akkor a helyzet kulcsa valóban ő! Nem a gyerek(ek). Ha tanár. Akkor aurája van: "itt vagyok, jöttem, hozzátok, szeretett büdös kölykeim!" A tanár nem cselekedhet másként: konkrét nebulói konkrét szociokulturálatlanságából indul ki. Meghökkenti őket. Azzal, amit és ahogy adni tud nekik. Az érintett pedagógus ének-zene tanár. Akkor neki ott van az ének, a zene. Gitár, rock, mit tudom én, valami, amit kitéphet-kínálhat magából, valamit, ami benne van a szívében és a tudásában, és az adott jellemzőkkel rendelkező tanulókat eséllyel leköti.

Erre természetesen csak az képes, akinek személyiségében rend van. Helyén a felnőtt-, a kamasz- és a kisgyermeki énje. Hogy megláthassa, felfedezhesse, folyamatosan érzékelhesse: a sokszor nem csupán látszatra veszedelmes lakli fiúk és lányok valójában elfedett - szeretetéhes, elhanyagolt, kihasznált - gyereklények. A nekivadult fiatalkori agresszió legtöbbször komoly bántalmak, súlyos hiányok kompenzálása.

Távol álljon tőlünk, hogy a szegény, kiszolgáltatott tanár nénit tegyük bűnbakká. Aki, hiszen ez is kiderült, heteken (hónapokon?, éveken?) át tűrte ezt a naponkénti vesszőfutást. És igenis szembesítsük gyerekeinket az általuk elkövetett konkrét bűnökkel. De az iskola és a tanárok tehetetlenségéről, rossz működéséről mégsem a tanulók tehetnek. Ez azért mégiscsak felnőttfelelősség.

A szerző történelemtanár és mentálpedagógus