A Gaskó vezette bábuk mindenképpen sztrájkolni akarnak, majd mattolni a Kossuth téren. Az ellenfél sorra ajánlja a cseréket. Levette a tábláról a szárnyvonalak ügyét, Kóka Kákosyval rosált, hátha befékezik a vasutasindulatokat, de nem. Kiderült, a nyugdíjszámítás új formája sem az a rossz, amellyel egy vezér tűzbe tudná hozni a gyalogokat, de ez sem baj. Maradt még az átkozott egészségbiztosítási reform. A kormány lényegében kivette innen a vizitdíjat. Hiába. A Fidesz-népszavazást így puhítja, Gaskót nem.

Vele szemben belépett a másik vasutas-szakszervezeti vezetőből konföderációelnökké választott Borsik János. Hogy, hogy nem, pont nem azt akarja, amit Gaskó. Nem kell a határozatlan idejű sztrájk, nem kellenek a politikai szövetségesek. De ő is utálja az üzleti biztosítók beengedését az egészségügybe. Mert ha 10 millió embernek van egy biztosítója, az jó, ha csak 500 ezernek, az töredezett szolidaritás. Elszámolok ötszázezerig egyesével, és azt mondom, lehet, hogy ez valakinek kevés.

Gaskó István is újra kézbe vette a bábukat. Az általa vérig sértett szocialista képviselőknek megmagyarázta, nem megvenni akarta őket a százezer forinttal, amit a kiszavazás büntetésének kiváltására ajánlott, hanem csak felhívta a figyelmet rá, hogy ideje volna szabadságharcot folytatniuk a frakciórend ellen. Dilettáns Luciferként kivásárolná a lelkiismeretüket. Nyilván a Kossuth térre sem azért megy, mert ez a politikai tüntetések bevett helyszíne, rutinírozott randalírozókkal. A kicsi pedagógus-szakszervezet, a demokratikus persze, sztrájkolni fog, meg is áll az élet vagy húsz tanteremben, ezért a nagynak is lépnie kell: csengetni fognak az iskolákban, tudják meg a gyerekek, hogy jönnek az üzleti biztosítók.

Érdekes játszma ez: miután a társadalmi elit életbiztosításain keresztül kitelepítette a spórolt pénzét a multi biztosítók bevonásával a világpiacra, most rettenetesen küzd, nehogy már azok bejöjjenek ide, és itt is csináljanak valamit. Itt, ahol egy kisfiú halálával végződött mandulaműtét után azt a következtetést vonta le egy következtető orvos, hogy ilyenkor tíz napon át bármikor jöhet a vérzés, s csak az segít, ha minden percben ott áll egy autó indulásra készen. És a másik ötmillió mit csináljon, tenném fel a kérdést.

A Fidesz pedig elérkezettnek látta az időt, hogy programot alkosson. Semmi nincs benne, ami eddig ne lett volna, de legalább lesz mire hivatkozniuk a szónokoknak: van erő, amely a gyengék mellett áll, megtartaná az oly sikeres, mindannyiunk számára anynyi élményt nyújtó ingyenes egészségügyet.

A kormány is szépen harcol: van vizitdíj, csökkent a hálapénz - jelentették. De hálapénz híján miből fognak megélni az orvosok?

A felek csak lépnek, lépnek. Úgy képzelik el a párbeszédet, mint annak idején Fischer a Szpasszkij elleni sakkvilágbajnoki döntőn. Az amerikai szemére vetették, hogy nem áll szóba ellenfelével. A játszma elején mondom, jó reggelt, este, hogy matt. Mit kellene még tennem? - kérdezett vissza. Sakkjátékosok: nincs gondjuk a bábukra. Ez a nemzeti kockázat közössége.