Bár valószínűleg csak növelik a koalíciós elszántságot Orbán bejelentései arról, hogy kezében tartja a kormány halotti anyakönyvi kivonatának tervezetét, mégiscsak felmerül: miért is kell ennyire erőltetni a magánbiztosítók bevezetését a közpénzek elköltésének e gigantikus rendszerébe? Az orvosok utálják ezt a változást is, a politikai ellenzék a lehető legjobb beintést kapja általuk, amelyre már zenghet is a "pénz az embernek farkasa" vegyes kar. Kommunistáktól a szakszervezeteken át a magát nemzetinek nevező jobboldalon keresztül az óvatos szociáldemokratákig mindenki együtt fújja a dalt. A Liga leállítja a vonatokat, munkabeszüntetést szervez. Komoly felfordulást lehet csinálni, igazi kormánylejáratást, anélkül, hogy bárki venné a fáradságot, s legalább egy érthető mondatot megfogalmazna arról, hogy konkrétan mi is a baja. Miért fél attól, amivel riogat? Minek bármit is kifejteni? Megy ez anélkül is. Nem kell megindokolni, miért lenne rosszabb az egészségügy csak attól, hogy belépnek szervezetek erős önérdekkel arra, hogy vigyázzanak a közpénzre. Mert, ha úgy elszaladnak a tízmilliárdok, mint eddig, az új biztosító a maga nyereségét veszíti. Ha pedig mínuszba megy, a saját pénzéből kell pótolnia, nem úgy, mint most, amikor a "bedőlnek a kórházak" sikolyra rohan az illetékes az államkasszához, nehogy már ő legyen a végén, aki a betegekre rogyasztja a födémet. Mi a szervi baja a tervezett új rendszernek, amelyben a magánbiztosító akkor remélhet csak több beteget, ha tisztességes ellátást ad számára? Megeshet, hogy így sem lehet szabadulni attól a szemlélettől, amely szerint a beteg hálával tartozik azért, hogy egyáltalán befogadták az épség e templomaiba, de hátha változik valami. Ha nem, hát vegyék a fáradságot mindazok, akik biblikus hevülettel átkozzák a tervezett újat, és mondják meg, mi a jó a régiben. Európa - betegek által - harmincból huszonnegyediknek minősített rendszerében.

Nem érthető, hogy ha ilyen könnyen gerjeszthető ellenindulat, miért ragaszkodik a kormány az átalakításnak ez utolsó lépéséhez. Az ágyszámleépítéssel, a gyógyszerárreformmal, a vizitdíjjal anynyit tettek, amennyihez átlagos körülmények között ciklusokra van szükség. Miért nem elég? Egyetlen, számomra erős érvük van: a biztosítási reform nélkül visszavehető, ami eddig történt. Ez ugyanis az alap. Akkor miért nem ezzel kezdték? Így talán maguk a biztosítók - áttételesen persze a betegeik - mondtak volna ítéletet a bezárandó kórházakról. Persze, most sem csupán az üzleti biztosítók esetleges belépése vált ki ellenszenvet, hanem az egész. A bezárt kórházak, a vizitdíj, s az, hogy a korlátlan hatalmú egészségügyi rendszer külső kontrollt kap. Ez legalább végre érthető: a beteg ember sem szereti, ha idegen kezek s tekintetek járják szervezetét. De ha megérzi, hogy nagy a baj, elviseli. Igaz, a hasonlat, ha nem is beteg, de sántít, mert ha az egészségügy rosszul van, akkor nem ő, hanem a páciens nyög. Vagy hörög - mint hallhatjuk.