Nincs mitől félni

Pécsi félelmek címmel Ungár Tamás fogalmazta meg saját álláspontját (november 26.) a Népszabadság "álláspont" rovatában, tette mindezt annak kapcsán, hogy lemondott Méhes Márton, az EKF (Európai Kulturális Főváros) művészeti igazgatója.

A szerző a művészeti igazgató és a főigazgató konfliktusáról, illetve a minisztérium és Pécs vetélkedéséről ír. Nem tisztünk (és nem is érdekünk), hogy a feltételezett csetepatéba beavatkozzunk - az viszont feladatunk (és érdekünk is), hogy az írás apró, bennünket is érintő tévedését korrigáljuk. Az "álláspontban" a következő olvasható: "... a 2008-as felvezető évben az EKF művészeti vezetője olyan programokat is támogatni kívánt, amelyeknek Pécshez aligha van közük: például a Gyulai Várszínház és a Művészetek Völgye. A pécsiek úgy gondolják, hogy ezek a rendezvények ne oly módon kapjanak állami forintokat, hogy a pénzt a pécsi EKF-től vonják el - ráadásul úgy, mintha azt a pénzt a pécsiek önként és dalolva ajánlották volna fel."

A Gyulai Várszínház nevében nem szólhatunk, ám a Művészetek Völgye ügyeit igen jól ismerjük, ezért szeretnénk eloszlatni az esetleges félreértéseket: az EKF által támogatásra méltónak talált pályázatunknak, s benne a programoknak csak és kizárólag Pécshez van közük. Az EKF érdeme éppen az, hogy felismerte a pécsi művészek érdekeit, és segíti őket abban, hogy létrehozott értékeiket ország-világ színe elé vihessék. Mondhatjuk, a Völgy még nem ország-világ, de mégiscsak legnagyobb vidéki szabadtéri fesztiválunk, ahol tíz nap alatt 250000 ember megfordul, és nem azért, hogy plázabóvlit fogyasszon.

Azért jön, hogy a pécsi Művészetek és Irodalom Háza szakmai segítségével kiválogatott programok közül a pulai Bárka Kikötőben például megnézze a Senákot a Pécsi Nemzeti Színház, a Sóska, sültkrumplit a Pécsi Harmadik Színház, az Albérleti színjátékot a pécsi JESZ előadásában. Azért, hogy meghallgassa például a Symphonic Brass Orchestrát, a Sopianae Vonósnégyest, a Klarinétegyüttest, a Neofolkot, a Singas projectet, a Kispál és a Borzot, Takács Esztit vagy a Kiscsillagot. Kell-e mondani, ők természetesen mind pécsiek, azért hozzák el gyerekeiket, hogy velük örüljenek a Bóbita Bábszínháznak vagy a Márkus Színháznak, közben persze megnézik például a pécsi képzőművészek szabadtéri kiállításait és performance-ait; és akik jönnek, sokan, azért is jönnek, hogy minőségi irodalommal találkozzanak, például Jelenkor-esteken hallgassák pécsi kötődésű írók-költők felolvasásait, beszélgetéseit, köztük Bertók Lászlót, Parti Nagy Lajost, Konrád Györgyöt...

Az EKF nyilván pontosan tudja azt, hogy a kulturális főváros Magyarországot, és igen, Európát is képviseli, ugyanakkor kihasználja a lehetőséget, hogy saját művészeit is képviselje Magyarországon, és igen, Európában. Azt akarja, hogy minél többen tudjanak arról: Pécsett számos kiváló alkotó él, akik érdemesek az országos és európai figyelemre. Erre alkalmat kínál a Művészetek Völgye, hisz érdekében áll, hogy izgalmas és sokszínű programot kínáljon, ezt az alkalmat használja ki az együttműködést kereső, nyitott és a pécsieket akár elfogultan is támogató EKF. Mégpedig nem egyszeri alkalommal, hanem az évek során egyre bővülő programmal.

És ez így van jól. Mert a jófajta együttműködés minden részt vevő fél érdekeit szolgálja: az EKF-ét, a Művészetek és Irodalom Házáét, a pécsiekét, a Művészetek Völgyéét, de mindenekelőtt a fellépő művészekét és a velük találkozó sok ezer emberét.

Abban bízunk, talán Ungár Tamás is módosítja álláspontját, ha tudomására jut, hogy a pécsi pénzek a Művészetek Völgye esetében csakis pécsi zsebekbe vándorolnak, és ha ezt a pécsiek tudják, rájönnek, nincs mitől félniük, még az is lehet, hogy "önként és dalolva" ajánlják fel a támogatást - önmaguknak. És közben mi, völgyesek, bárkások, pécsi és nem pécsi közönség járunk a legjobban: együtt vagyunk, nézzük és hallgatjuk a kiváló programokat.

Márta István (Művészetek Völgye), Alföldi Róbert (Bárka Színház), Bérczes László (Bárka Kikötő),

Bozóky Anita (Pécsi Művészetek és Irodalom Háza)

Egyetértek azzal, hogy az EKF és a Művészetek Völgye ajánlhatja, favorizálhatja, reklámozhatja, s akár keresztfinanszírozhatja egymást. Ám arról, hogy az ilyen együttműködésekre mennyit áldoz az EKF, hadd döntsön az EKF autonóm intézményrendszere. Ne a kormány, és ne a kulturális tárca! A cikk erről szólt, merthogy a Méhes-Mészáros vita hátterében is ez volt.

Ungár Tamás