Tessék mondani, miből lesz itt gazdasági növekedés? - összebeszélés nélkül is erre futtatták ki gondolataikat az előadók a Pénzügykutató tegnapi konferenciáján, de sem Antal László, sem Bokros Lajos, sem Matolcsy György nem tudott választ adni. Ezen kívül persze az is közös bennük, hogy mindhárman szerkesztették a húsz éve megjelent Fordulat és reform című elemzést, amely a szerencsésen gyorsan közeledő rendszerváltás kulcsirata lett, még akkor is, ha megjelenésekor nem talált megértő hivatalos fogadtatásra.

Antal László közgazdász most azért festett borús képet, mert úgy látja, a térségben csak Magyarországon lehetetleníti el a gazdaságot a politikai instabilitás, feszültség. Kevés esélyt adna olyan gazdaságpolitika kibontakozására, amely higgadt lépések sorozatán, a hosszú távú eredmények előkészítésén, a szerves fejlődésen alapulna. Bokros Lajos emlékeztetett rá, hogy az 1995-ös stabilizáció következtében - amelyről manapság olyanok írnak könyvet, akik nem emlékeznek az eseményekre - a termelékenység bővülése serkentette a növekedést, meg az export, mérséklődtek a hiányok és javult a versenyképesség. Fordulat 2001-ben ment végbe: a Széchenyi-terv, majd a száznapos Medgyessy-program ikerdeficitet idézett elő. A Gyurcsány-csomag a hiánycsökkentést erőltetve csökkenti a kapacitásokat, s ezzel a magatartást is megfelelő irányba változtatja, de ez nem elég. A gazdasági növekedést serkentő program, azaz reformok nélkül stagflációs csapdába kerülünk, s ma nem látszik a kiút. A magyar gazdaságban ez az évtized elveszett évtized.

A közgazdászokból álló közönség hangos felzúdulását váltotta ki Matolcsy György volt gazdasági miniszter, aki fölöslegesnek nevezte a 1991- 92-es, a 1995-ös és a mostani sokkterápiát, elhibázottnak tartotta a Bokros-csomagot, miközben arról beszélt: 1997 és 2001 vége között egyensúlyőrző növekedési aranykor köszöntött az országra, de az a kivétel, az ország válságból válságba halad. Ebből az ördögi körből csak akkor lehet kikeveredni, ha lezárul a szellemi polgárháború, és nemzetstratégiai terv készül. Bokros megkérdezte, mégis mivel magyarázza Matolcsy, hogy aranykort is jegyzett az újkori gazdaságtörténet. Az előadó a nemzetközi konjunktúrával, a beérett külföldi beruházásokkal, a véget ért megszorítással és a Széchenyi-tervvel érvelt. Csillag István, szintén volt gazdasági miniszter ekkor figyelmeztette, hogy a program csak 2001-ben indult, s 2002-ben kezdődtek a kifizetések.

Matolcsy azt is mondta, hogy '94-ben a költségvetési hiány a magas munkanélküliség miatt kieső bevételek nyomán ugrott meg, s a Horn-kormánynak azonnal be kellett volna avatkoznia a hiány mérséklésére. Előbb kellett volna kezdeni a Bokros-csomagot? - kérdezte az egyre ingerültebb hallgatóság, de nemleges választ kapott.

Vitazáróként Lengyel László vezérigazgató azt feszegette: miután az utóbbi évtizedeket a költekezés-megszorítás-reformígéret ciklikussága jellemzi, vajon hogyan lehet ebből kitörni. Hetényi István pedig hozzátette: az ország valójában sokat változott, bár nem minden reform volt sikeres. Aki jövőképet alkot, vegye figyelembe, hogy a világ is folytonosan változik, vagyis mozgó célponthoz kell felzárkózni.

Matolcsy György a konferencián. Kinek az érdeme a néhány jó év?