Primadonnák a szobában
Aki örömét leli növényei gondozásában, bizonyára vég nélkül bővítené gyűjteményét. A nagy karácsonyi ajándékozásban a növényvásárlás jó ötlet lehet. Az orchidea például igazi különlegesség. Néhány évtizede még csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy e trópusi ritkaságból ideig-óráig tartsanak egyet otthon. Korábban a különleges növények ritkaságnak számítottak, de az utóbbi években egyre több faja jelenik meg a virágboltokban. Már az áruk sem olyan borsos, nem drágábbak egy-egy közepes méretű, vágott virágcsokornál.
Az orchideák (kosborfélék) többsége a szubtrópusi, trópusi esőerdők vagy hegyvidéki területek fáinak lombkoronaszintjén vagy a talajon él. Már ebből sejthető, hogy életben tartásuk, esetleg újra virágoztatásuk milyen kunsztok árán sikerülhet. Ezek a növények nemcsak az avatatlanokat nyűgözik le, a képzett biológusok és az orchideák valódi ismerői is csodálattal tekintenek rájuk. Nemcsak életmódjuk, részeik, viráguk felépítése sajátos, illatanyagai is különlegesek. Az orchidea bizonyos értelemben a növényi evolúció csúcsát jelenti.
Hazánkban is élnek őshonos orchideák, kosborfélék. Ezek a nagyjából 60 fajt számláló, védett, talajlakó, évelő növények. Közülük is a legszebb, az arisztokratikus Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus). Rendkívül érzékeny a fényre, és magjából csak akkor fejlődik növény, ha sajátos gombafonalakkal kerül kapcsolatba. Lakásban tartása gyakorlatilag lehetetlen.
Az orchideákról sokan azt tartják, hogy csak termesztő berendezésekben maradnak életben. Ez nem egészen igaz. A kevésbé igényes, tetszetős virágaikat mégis sokáig megtartó fajták a lakásban is sok örömet okoznak. Ilyenek a fényigényes, kisebb bugakosborok (Cattleya-fajok). Tavasszal és nyáron virágoznak a télikertbe való csónakorchideák (Cymbidium-fajok). Az árvácska- és papucsorchideák (Miltonia- és Paphiopedilum-fajok) világos, félárnyékos helyen egész évben virágoznak, vagyis a legtöbb lakásban jól élnek.
Mielőtt orchideavásárlásra szánják el magukat, érdemes pontosan számba venni a lakás alkalmas pontjait. A honi orchideakínálat ismeretében állítható, hogy minden lakásnak van olyan zuga, ahol e rendkívül változatos megjelenésű és környezeti igényű növény valamelyike megél.
Általános orchideanevelési szabályok nincsenek, hiszen ahány fajcsoport, annyiféle tartási igény. Egyedüli fő szabály, hogy a nyugalmi időszakban az orchideát - bármely fajcsoporthoz tartozzon is - csak nagyon módjával szabad öntözni. A legjobb, ha nem kapnak vizet, s ha valakinek öntözhetnéke támad, inkább párásítson. (A Miltonia-fajok még a párásítást sem szeretik.)
Vásárláskor ajánlatos az eladót pontosan kikérdezni a gondozásról. Szerencsés esetben írásos, képes tanácsokkal is szolgálnak. (Ezt a kísérő kitűzőt mindenképpen őrizzék meg.) Az orchideáknak egymástól merőben eltérő a fény-, az öntözési és a talajigényük. Vannak, amelyek egyedül, míg mások broméliák, páfrányok társaságában szeretnek élni. A sok különbözőség mellett közös bennük, hogy kedvelik, ha a nappali és az éjszakai hőmérséklet között jelentős a különbség. Ugyancsak közös tulajdonság az is, hogy általában azt szeretik, ha két öntözés között kiszárad a talajuk vagy a forgácsos, fakérges ültetőközeg, amelyben élnek. Ha sikerül az orchideák kedvére tenni, szerencsés esetben hetekig is virágozhatnak.
Szaporítással nem érdemes házilagos körülmények között próbálkozni, mert a véletlenül megtermékenyített virágban rengeteg - akár több millió - mag fejlődik, de ezek csírázásához egy gombára van szükség. Az orchidea magja ugyanis olyan kicsi, hogy nem tartalmaz sziklevelet.
Az orchideatartók a legtöbb hibát az öntözéssel követik el. A túlöntözés a legveszélyesebb. A természetes élőhelyén általában szellős közegben élő növény valósággal belefullad a vízbe. A bizonytalanoknak ajánlható, hogy a cserepes orchideát az öntözés idejére költöztessék egy nagyobb tálba, s csak akkor állítsák vissza eredeti tálkájába, ha már kifolyt a felesleges víz. A víz minősége is rendkívül fontos, aki tud, gyűjtsön esővizet. Ha ilyen nincs, akkor a forralt vízből készült, kissé felhígított tea is megteszi.
Az orchideák - más növényektől eltérően - télen is havonta kívánnak tápoldatozást. A fák koronájában, illetve a földön élők olyan oldatot kívánnak, amely egyenlő arányban tartalmaz nitrogént, foszfort és káliumot. A virágzás előtt és nyáron gyakoribb táplálást igényelnek. Aki biztos virágzást akar, vásároljon speciális orchideatápot. A virágzás alatt tápoldatozzanak hetente az orchideáknak ajánlott speciális táppal, de csak híg oldatot használjanak. Ha ezek után elment a kedvük az orchideatartástól, vásároljanak egy élethű műanyag orchideafűzért, s dugják be valamilyen húsos, ovális vagy hosszúkás levelű növény cserepébe. Nagy sikereket fognak elérni velük.
A jövő héten a karácsonyi növényekről írunk.
