Az utóbbi hetekben több faddi szülő érezte úgy, hogy községükben is létre kellene hozni egy alapítványi iskolát, akárcsak Jászladányban. Az új iskolát tervező faddiak ez irányú szándéka többek szerint szegregáló - az érintettek az őket ért támadások hatására meghátráltak.

Tudni kell, hogy Faddon 455 iskoláskorú gyerek él, s közülük 344-en tanulnak helyben, a többiek a közeli városok intézményeibe járnak. Ez utóbbiak azért teszik ezt, mert - szüleik szerint - a faddi iskola rendjét szétzilálják a fegyelmezetlen gyerekek, s így a pedagógusok energiáját a tanítás helyett a fegyelmezés köti le. Az emiatt elégedetlen szülők állítják, hogy a fékezhetetlen diákok döntő többsége halmozottan hátrányos helyzetű roma családok csemetéje, akiket otthon senki sem ösztönöz a tanulásra és az illedelmes viselkedésre. Ha az alapítványi iskola működne - érveltek többen a faddi szülők közül -, akkor oda a tanulni akaró gyerekek járnának, s akik számára az iskola nem fontos, azok maradnának az önkormányzati iskolában. No meg azok, akik nem tudják megfizetni a tandíjat - állítják az alapítványi iskola ellenzői. Vagyis elsősorban a romák - ezért tehát az alapítványi iskola szegregál.

Az új iskola megálmodói tiltakoznak a vád ellen, s azt mondják: ők nem a cigány diákokat akarják szegregálni, csak azt szeretnék elérni, hogy a saját gyermekük színvonalas oktatásban részesüljön. Ha erre helyben nincs lehetőség, akkor ők is elviszik gyermeküket a városi iskolákba. Az alapítványi iskola pártolói felvetik: vajon a jelenlegi faddi iskolában nem valósul-e meg a spontán szegregáció? Hisz azáltal, hogy a perspektivikusan gondolkodó, tehetősebb családok szekszárdi, paksi és tolnai iskolákba íratják motivált csemetéiket, a faddi iskolában évről évre nő a roma gyerekek aránya, így az intézmény megállíthatatlanul gettósodik, s végül - az alapítványi iskola nélkül is - gettóvá válik.

A fentiek alapján hadd hívjam fel a figyelmet három kifejezésre: perspektivikus, tehetős, motivált. Ahhoz, hogy egy gyerek a tanulásban célt és örömöt találjon (vagyis: motivált legyen), feltétlenül kell az ösztönző, segítő, számon kérő, példaadó, a jövőt lehetőségként megélő családi háttér. Egy gyerek esélyein sokat javítanak a tananyagot kiegészítő képzések, szakkörök és sportfoglalkozások, s ezek pénzbe kerülnek. Ha egy gyerek szülei évek óta munka nélkül, segélyekből, célt maguk előtt nem látva tengődnek egyik napról a másikra, akkor az utód ezt a mintát tanulja meg, s - akarva-akaratlanul - ezt másolja. Ezt a mintakövetést csak komplex társadalmi programokkal lehet megtörni. Olyanokkal, amelyek egyszerre szólítják meg a szülőket és a gyerekeket. Önmagában kevés az a sikerhez, ha egy halmozottan hátrányos helyzetű család sarja felzárkóztató képzést kap az iskolában, s az sem remélhető, hogy valakiből, aki tíz esztendeje állástalan, pár havi közmunka után perspektivikus ember válik.

Ha ezt nem látjuk be, akkor az ország fog "jászladányosodni".