Úgy éltek, mint mindenki más
A csaknem nyolcezer lakosú nagyközségben mindenfelé erről a borzalmas estről beszélnek az emberek.
Egy kertjében dolgozó aszszony odatámasztja a gereblyét a kerítéshez, s kijön hozzánk az utcára, hogy megmutassa, merre induljunk H. Károly családi házának irányába. Közben kérés nélkül is megosztja velünk, mit gondol a történtekről.
- Amikor itt a környéken meghallottuk, hogy ez az általunk jól ismert, rendesnek tartott házaspár megölte és elásta az újszülöttjét, egy másiknak a holttestét pedig már korábban a pincében rejtette el, nem jutottunk szóhoz a megdöbbenéstől. Nem a középkorban élünk, van annak más módja is, ha valaki nem akar több gyereket. A feleség, Ica szerintem nem volt olyan primitív, hogy ezzel ne lett volna tisztában.
- Nem a szegénység vagy a tudatlanság volt itt a baj - keresi a magyarázatot a történtekre egy másik szomszéd. - Az asszony, aki most harmincvalahány éves, még tizenöt se volt, amikor megszökött a Karcsival. A szülei kétségbe voltak esve, és nagyon sokáig ment a cirkusz, mert nem akarták engedni, hogy a lányuk egy roma fiúval éljen együtt.
- Úgy éltek, mint mindenki más - állítja a szeméttelep őrbódéjának tövében egy karcsú, magas fiatalember, a letartóztatott H. Károly öccse. Egy hete még a bátyjával ketten teljesítettek itt szolgálatot, a telep biztonsági őreként.
- A bátyám szerette a feleségét, és csak annyi volt a családban a szigorúság, amennyinek muszáj lennie ahhoz, hogy rend legyen. Verekedés vagy ilyesmi nem fordult elő. Amikor azon a szerencsétlen reggelen Karcsi arra ébredt, hogy minden úszik otthon a vérben, csak akkor jött rá, hogy terhes volt a felesége. Ica kövér volt, nem látszott rajta az állapota.
Az asszonyt kivérzett, sokkos állapotban szállították a mentők kórházba, ahol megállapították: nem sokkal korábban - a múlt csütörtök éjszaka - szült. A gyereknek nem találták nyomát. Az apa rendőrségi vallomása szerint a már halott újszülött kisfiút ő ásta el még aznap éjjel, a ház mögötti bokros területen. Az anya a rendőrségen tagadja, hogy ő ölte volna meg a kisfiút. A vizsgálat folytatódik, s kiterjed a H. család pincéjében - a házkutatás során egy nejlonzsákban - megtalált emberi csontokra, amelyek - az orvos szakértői vélemény szerint - ugyancsak gyermektől származnak.
H. Károlyt és feleségét előzetes letartóztatásba helyezték, a rendőrség emberölés bűntettében nyomoz.
Miközben a szeméttelep felázott agyagját tapossuk, a testvéröcs felidézi a napot, amikor bátyja - miután "megpróbált segíteni a feleségének", vagyis elásta az újszülöttet - úgy tett, mintha minden rendben lenne, s felvette a munkát.
- Először nem is vettünk észre rajta semmit. Egyik percről a másikra összeomlott, őrjöngeni kezdett, öngyilkos akart lenni. Aztán elvesztette az eszméletét. A mentősöknek kellett újraéleszteniük. Én is csak később tudtam meg, miért borult ki. Nem tudok haragudni rá. A környéken nem is hibáztatja senki a Karcsit.
A H. család kétszintes, takaros háza körül csend van. A gondozott gyümölcsöskert fái mellett fóliasátrat ráz a szél. Zörgetésünkre magas fiatalember - a legidősebb fiú - lép ki az előszoba ajtaján, de bemutatkozásunk után egy udvarias, elhárító kézmozdulattal nyomban vissza is vonul.
A szomszédok úgy tudják, a kislányt az anyai nagymama vette magához, a 15 és 17 éves fiúk - 18 éves bátyjuk felügyelete alatt - egyelőre otthon maradtak. A rokonok nem beszélnek. A családvédelmi szolgálat munkatársai - az önkormányzat utasítására hivatkozva - nem nyilatkoznak. Az önkormányzatnak - Gulyásné Gál Ilona jegyző szavai szerint - az a véleménye, hogy a vétlen családtagoknak a nyilvánosság csak árthat ebben a tragikus ügyben.
- Amióta kiderült, hogy mi történt, csak arra gondolok, hogy én ezzel a H. Károllyal többször is kezet fogtam. Régóta ismerem a családot, tisztességes, normális embereknek tartottam őket - háborog a polgármesteri hivatal épülete mellett egy férfi, aki a véleményét megosztja velünk, a nevét azonban - mint mondja - azért nem mondja meg, mert szeretné a lehető legtávolabb tartani magát "ettől a borzalmas históriától".
