Költségdoktor váltóérzékkel
A 37 éves szakember pályafutását komoly fordulatok jellemzik, noha ő kifejezetten egyenes vonalat lát benne. Egy évtized alatt - bár alapvetően mindig gyógyszer-ügyekkel foglalkozott - az egészségügy számos területén kipróbálta magát, míg eljutott oda, ahova szeretett volna. Az egyik legnagyobb amerikai gyógyszergyár regionális igazgatójaként a piacon jelen lévő, valamint a piaci bevezetésre váró termékek árképzési és ártámogatási politikájáért felelős. A terület több mint izgalmas: a kormányok a világon mindenütt az egészségügyi, így a gyógyszerkiadások csökkentésére törekednek, visszaszorítva a támogatások mértékét, egyre szigorúbb feltételeket szabva a gyógyszerek piacra lépésének, illetve a támogatások odaítélésének.
A 2007 eleje óta New Yorkban dolgozó fiatalembernek a pályaválasztáskor nem igazán volt választása: ha egyetem, akkor az orvosi. A sors úgy hozta, hogy Mongóliában járt középiskolába, s mivel 16 évesen Ulánbátorban oroszul tette le az érettségit, ezen a nyelven csak az orvosi karon folytathatta tanulmányait. Egy évvel később a SOTE-n találta magát, Budapesten első feladata a tanulás megtanulása volt.
Érdekelte a hematológia és a neurológia is, de alapvetően mégis azok a kérdések foglalkoztatták, miért úgy néznek ki a kórházak, ahogy kinéznek, hogyan lehetne a betegellátás körülményeit és minőségét javítani, az egészségügy finanszírozását hatékonyabban megoldani. A piacgazdaság törvényeit aztán a saját bőrén is megtapasztalta: orvos-közgazdász másoddiplomával a zsebében, rövid kutatói kitérő után orvoslátogatóként helyezkedett el, s rögtön háromszor annyit keresett, mint korábbi munkahelyén. - Egy jó gyógyszeripari karrier az orvoslátogatással kezdődik, de két-három év után tovább kell lépni - állítja a nemrégiben Berlinben járt Kozma, aki anno az egyik nagy magyar gyógyszergyárhoz igazolt át. A lengyel piac felelőseként a készlettervezéstől a marketingig rengeteg tapasztalatot szerzett.
Azt mondja: eddig mindig jó időben volt jó helyen. Amikor 2000-ben átlépett az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, továbbra is gyógyszerüggyel foglalkozott - csak éppen a finanszírozó kormányzat oldalán. Emellett olyan fontos bizottságokban dolgozhatott, amelyek a gyógyszerek ártámogatásáról, a kórházak betegségcsoportok alapján történő finanszírozásának mértékéről döntöttek. Az OEP-nél beleláthatott a színfalak mögötti alkudozásokba, az egészségügy döntéshozatali mechanizmusaiba.
Bár munkakörénél fogva a napi igazgatási ügyek helyett szabadon foglalkozhatott stratégiai kérdésekkel, túl a harmincon folyamatosan azon gondolkodott, hogy külföldön is szívesen kipróbálná magát. Választása végül Kanadára esett - érdekelte az ország, ugyanakkor az ottani egészségügyi rendszerben is látott magának karrierlehetőséget. Torontóban - némi szerencsével és kinti magyarok segítségével - Ontario tartomány egészségügyi minisztériumánál helyezkedett el, s azonnal mély vízbe került: Észak-Amerika ötödik legnagyobb városában a váratlanul megjelenő, s ezért komoly közegészségügyi kihívást jelentő SARS járvánnyal szembeni védekezést irányító csoportban dolgozhatott. Az atípusos tüdőgyulladás-járvány megfékezése után a tárca - gyógyszeripari tapasztalata és finanszírozási ismeretei alapján - a vérkészítmények és a vérellátáshoz kapcsolódó, nagy értékű gyógyszerek menedzselésével bízta meg.
Kanadában is hű maradt "váltóelméletéhez". Ottawába, ahhoz a szövetségi hivatalhoz (CDR) igazolt, amely az új gyógyszerek klinikai és költséghatékonyságát vizsgálta. Hatékonyságban a CDR sem áll rosszul: náluk 3-4 hónap alatt lefut egy vizsgálat, ugyanez Nagy-Britanniában két évet is igénybe vehet. Az itt végzett, a kanadai tartományok gyógyszer-finanszírozási döntéseit megalapozó munka karrierjének is jót tett. A közben a kanadai állampolgárrá is lett Kozma szerint ma a költség- és klinikai hatékonyság vizsgálata a legjobban eladható szaktudás a gyógyszeripari munkaerőpiacon - az amerikai cégnél betöltött pozícióját is nagy részben ennek köszönheti.
A karrierjét tudatosan építő, egy jó színházi előadásért New Yorkból Budapestre hazaugró szakember mindig kis csapatokban nagy felelősséggel szeretett dolgozni. Az utazás mellett talán éppen ezért hobbija a repülés, s gondolkodik a kisgépekre érvényes pilótaengedély megszerzésén. Igaz, a családban nem ő az egyedüli sokat repülő: felesége légiutas-kísérőként szintén nagy világjáró.
