Két évvel ezelőtt francia régészek csoportja is megtekintette a Kirnyikben található római bányákat, majd azonnal konzerválásuk és turisztikai hasznosításuk mellett foglalt állást. Ugyanakkor ugyanerre az álláspontra helyezkedett mintegy 600 külföldi tudós is, akik a román kormányt a bányaprojekt elutasítására szólították fel.

A bukaresti művelődési minisztérium mindezekkel szembehelyezkedve, meghamisítva a francia régészek következtetéseit, olyan engedélyt bocsátott ki, amely a térséget régészeti szempontból érdektelennek minősítette. Ezt az engedélyt támadta meg 2004-ben a verespatakiak Alburnus Maior Egyesülete (AME).

A gyulafehérvári ítélőtábla az AME keresetének 2005-ben helyt adott, de az ítéletet az RMGC a román Legfelső Bíróságon (LB) megfellebbezte. Az LB 2006 júliusában a per újratárgyalását rendelte el, és az iratcsomót a brassói ítélőtáblához küldte. Ez a testület szintén az AME-nek adott igazat.

A döntés nyomán a Kirnyik-hegy ismét teljes mértékben élvezi a régészeti-történelmi szempontból védettnek nyilvánított területi státusát. Ami azt jelenti, hogy az RMGC nem zúzhatja porrá, hogy belőle az ott rejtőzködő aranyat ciános technológiával kivonja.

Amint arról korábban hírt adtunk, a román bíróságok a verespataki bányaterv másik alapdokumentumát, a településrendezési engedélyt is semmisnek nyilvánították.

Az RMGC által tervezett bányaberuházás útjában egyre több az olyan akadály, amelynek áthidalása csaknem lehetetlennek tűnik.