Azért persze a püspöknek jóval több, hiszen kampánykezdetkor szinte reménytelennek látszott helyzete. Vasárnap este óta viszont minden oka megvan rá, hogy úgy érezze: ő a romániai magyar közösségben megvívott ütközet igazi nyertese. De Orbán Viktor is igazolva láthatja azt a tézisét, hogy Erdélyben van hely a nap alatt két magyar pártnak - amiből az egyik ráadásul befolyása alatt áll. A Tőkést támogató fideszes taktika sikeresnek bizonyult; a magyarországi ellenzéki párt választási beavatkozása meghozta gyümölcsét. Ennek ára a jövő titka - az pedig még odébb van.

A váratlan magyar választási sikeren túl van még egy fontos hozadéka a voksolásnak. Ezúttal először csaphatott össze demokratikus viszonyok között a romániai magyar közösségben hosszú évek óta meglévő két markáns politikai irányzat. És mostantól senki nem vonhatja kétségbe, hogy mindkét pólus valós szavazói bázisra támaszkodhat. Fény derült továbbá a köztük lévő erőviszonyokra is. Mindez fontos a jövőt illetően - akár a teljes szakítás, akár az együttműködés irányában haladnak majd a dolgok. Erre is, arra is megvan az esély. Minden attól függ, milyen következtetésekre jutnak sikerükből az érintettek. Mert az elért eredmény egyaránt helyreállíthatja a romániai magyar közösség politikai egységét, ugyanakkor véglegessé teheti az irányzatok szakadását is. A döntés politikai bölcsesség függvénye lesz. Az RMDSZ akár az eddigi vonal megerősítését is kiolvashatja a szavazásból, miközben a püspök bátrabban gondolhatja, hogy az autonómiakövetelésen alapuló radikalizmusnak van kifutása Erdélyben.

Ha a felek tényleg csak ennyi tanulságot szűrnének le a választások kimeneteléből, akkor valójában nem érdemelnék meg a politikus nevet. Ez adott esetben ugyanis katasztrófapolitikát jelentene az erdélyi magyar közösség számára, a magyar politikusok számára pedig fokozatos periferizálódást. Ám nehéz feltételezni Markóról és Tőkésről olyan fokú politikai ignoranciát, hogy ne elemeznék mélyebben a vasárnapi csoda okait. Vagyis ne lennének tisztában azzal, hogy sikerüket túlnyomórészt a román szavazóknak köszönhetik. Akik azzal tettek nekik óriási szolgálatot, hogy otthon maradtak - szinte megduplázva ezzel minden egyes magyar szavazat értékét. Az erdélyi magyarok fegyelmezettebbnek bizonyultak a románoknál, pártjaiknak azonban az örömmámor csillapodtával illene majd észrevenniük, hogy mozgósítási kampányuk valójában nem is sikerült olyan fényesen. Most vasárnap ugyanis kétszázezer magyar szavazattal kevesebb került az urnákba, mint a korábbi választásokon. Más szóval a jövő évben esedékes helyhatósági - esetleg parlamenti - voksolásokon a vasárnap összegyűlt magyar szavazattömeg semmire sem lenne elég.

Ezért van most veszélye egy csapdahelyzetnek. Annak is, hogy a tegnapelőtti siker pirruszi győzelemnek bizonyul. Leginkább persze akkor, ha az RMDSZ és Tőkés (no meg Orbán Viktor) a teljes szakítás felé venné az irányt. Ezzel ugyanis egy újabb csoda várására rendezkednének be. Csakhogy a csodáknak megvan az a természetük, hogy ritkán fordulnak elő. Az erdélyi történelem viszont éppen arra tanítja az ott élőket, hogy megmaradást, élhető jövőt csodákra építeni nem lehet. Okos politikát pedig még kevésbé.